Telnek a napok.Már a 6. hónapban vagyok.Egyre jobban növöget a baba,én pedig nem győzök új ruhákat venni.
-Mehetünk édesem?
-Persze!Mindent összepakoltál?
-Aha.Nem marad itt semmi.
-Oké.Akkor mehetünk.
Mike nyaralójába mentünk,ami a város határán van.Gyönyörű egy ház,és a táj is csodálatos.Már több,mint 3 hete együtt vagyunk Mike-al.Végre össze is költöztünk,és valószínűleg a baba érkezésekor beköltözünk a nyaralóba.Mikor megérkeztünk,kikerekedtek a szemeim a látványtól.
-Ez csodálatos!
-Örülök,hogy tetszik.Még a nagyszüleinkké volt.Én örököltem tőlük.
-Remek nagyszüleid voltak.
Körbejártuk a házat.Mintha egy mesében lettem volna.
-Mit szólnál ahhoz,ha bejárnánk a környéket is?Van itt egy munkás,aki az egész területet ismeri.
-Nagyon jó ötlet!Átöltözök és mehetünk.
Rengeteg új dolgot láttam.Bejártuk az ültetvényeket,és az erdőben is voltunk.Sokféle új növényt ismertem meg,és néhányat meg is kóstoltam.Remekül érzem itt magam.Mint hogyha egész életemben itt laktam volna.Az idegen vezető el akart vinni minket a kis vízeséshez is.
-Á,oda nem kell.Már jártam ott,és egyedül is eltalálok!
-Hogy járhattál volna ott?Hiszen most jársz itt először.
-Nem!Valamiért ismerős a hely.Túlságosan is.Ha nem hiszed el,gyere,megmutatom,hogy hol van!
Tényleg odataláltam.Még én magam is meglepődtem.Láttam,hogy Mike furcsán néz és magába mélyed.,,Talán valamilyen emlék juthatott az eszébe?,,Vissza mentünk a házba és kipakoltunk.Este kérdőre vontam Mik-ot.
-Egy álmomból ismerem a helyet.Folyton ugyanazt álmodom.Egy erdőben futok és valaki üldöz.Az illető hulla részeg,és csak fut utánam.Én egy vízesésnél kötök ki,majd ez a személy utol ér.Megragadja a kezem és elkezd simogatni.Én persze megmenekültem sértetlenül.Elkezdtem szaladni és egy fakunyhóban kötöttem ki.Ott egy öreg néni fogadott be két napra,majd a szüleim jöttek értem és haza vittek.
-Ez nem lehet!Nem!
-Mi nem lehet?
-Ez nem csak álom!Megtörtént veled!Fiatalabb korodban egy szőke,göndör hajú kislány voltál.A szemed égkék színű volt,és 12 éves.A szüleiddel jöttél nyaralni az én nagyszüleimhez.Mivel anyukád az én nagymamám munkatársa volt és jó barátnők,így meghívtak titeket 1 hétre magukhoz.Én is itt laktam,csak éppen egy kis dolgom volt a városban,így egész héten nem voltam itthon.Ám az utolsó nap estéjén hazajöttem,és eléggé részeg voltam.Én voltam az,aki téged üldözött...Annyira sajnálom!
-Nem!Te hazudsz!Ez csak álom volt!Nem lehet,hogy megtörtént!Te hazudsz!
-Nem hazudok.Ez a színtiszta igazság.
-Akkor sem!Istenem,miért?
Kifutottam a házból.Az erdő felé tartottam.Már viszonylag későre járt és sötét is volt.Alig láttam valamit,de csak futottam.Egyszer csak a lábam elakadt egy fának a kiálló gyökerében és elestem.Eléggé megütöttem magam,de felálltam és tovább futottam.Azt sem tudtam,hova megyek,de csak egyenesen előre tartottam.A végén kikötöttem a vízesésnél,és Mike is kezdett beérni.Nem tudtam mit csinálni,láttam egy kis ösvényt,és azon szaladtam tovább.Kilyukadtam az öreg kis fakunyhónál,de már nem lakott ott senki.Az ajtó be volt zárva,én pedig nem tudtam,mit tegyek.Pár perc múlva Mike utolért és megragadta a kezem.
-Hagyj békén!
-Kérlek hallgass meg!A bocsánatodat kérem!Részeg voltam!
-A részegség nem ment fel semmi alól!
-Kérlek!Fiatal voltam.Hibáztam.Nagyon nagyot.Minden ember hibázik és úgy gondolom,érdemlünk egy második esélyt.
Leborult a lábaim elé és átölelte a pocakom.Elsírtam magam,nem bírtam már ki.
-Igazad van.Minden ember érdemel egy második esélyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése