62.rész  *A VÉGZET*

-PÁR ÉV MÚLVA-

-Isabella,vigyázz azzal a nyárssal!

-Bocsi anyu,csak Ed folyton piszkál!

-Gyerekek,elég legyen a vitából!Bírjatok magatokkal!

-Nyugi Harry!Ők még csak gyerekek.

Olyan aranyosak voltak,ahogy a tó partján futkároztak!Harry,Angel,Zayn,én és a gyerekek kijöttünk piknikezni a közeli kis tóhoz.A fiúk már délután felverték a sátrakat,mi pedig hoztunk fát a tábortűzhöz és kicsomagoltuk a virsliket és a mályva cukrot.Este felvettük a fürdőruhánkat és mindenki csobbant egy nagyot a vízben.

-Jajj,ne,csak a hajamat ne!

-Gyere csak Lexy,nem lesz semmi baja!

-Á,Zayn!

Felkapott és beledobott a tóba.Csurom víz lettem,de kimásztam hozzá és a lábánál fogva berántottam magam után.Így már mind a ketten vizesek voltunk.Egész este csak szórakoztunk,este 10 körül pedig lefektettük a gyerekeket aludni.Mi még kiültünk a tábortűz mellé és a régi szép időkről beszélgettünk.

-Emlékeztek arra,amikor először találkoztunk?Eléggé lepukkant lett azóta a Flamingó.

-Jajj,ne is mondd!Az volt életem legcsodásabb napja!Köszönöm,hogy elhívtál akkor Angie!

-Hidd el,én se jártam rosszul!

-Arra emlékeztek,amikor elvittünk titeket magunkkal focizni?Hát az felejthetetlen emlék!

-És mikor Olaszországban voltunk?Szerintem az volt a turnénk legszebb helye!

-Nem,mert Párizs is!Mondjuk,a turné alatt voltak félrelépések,de hát végül is tök jó volt!

-Olyan hamar elmegy az idő!Mintha még csak most lett volna Lexy-ék templomi esküvője,most meg már itt ülünk a gyerekekkel!

-Ebben igazad van Harry.Na jó,most már menjünk el lefeküdni!Jóéjt mindenkinek!

-Jóéjt Lexy!Jóéjt Zayn!

Mindenki bevonult a sátrába és lassacskán elaludtunk.Jó érzés volt visszagondolni a régi élményekre,de azért mégis csak jobb a jelenben élni.Az életem egyszerűen tökéletes és ennél jobbat pár évvel ezelőtt még álmodni se mertem volna....

-Vége-

61.rész
Eljött az esküvőm napja.Már 9 hónapos terhes vagyok,így a baba bármikor megszülethet.Nem akarom,hogy ismerje az igazi apját.Mike-al úgy fogjuk felnevelni,mintha a sajátja lenne.Angel és Grasie segítenek felvenni az esküvői ruhát,és ők csinálják meg a sminkemet és a ruhámat is.Nem tudom miért,de most nem vagyok olyan izgatott,mint az előző esküvőmön.Egy gyönyörű fehér limuzin áltt meg a ház előtt.Azzal fogok elmenni a templomig.Angel az utolsó pillanatban odaadta a csokromat,és már indultunk is.Ekkor már egy kicsit izgatott voltam,hiszen újra férjhez megyek.A templom előtt rengetegen álltak.Mindenki csak gratulált és sok boldogságot kívánt.Még volt 10 perc a mise kezdetéig,addig az előtérben kellett várnom.Egyszer csak megszólalt az orgona,én pedig elindultam az oltár felé.Mike csak ott állt és végig mosolygott rám.Ám félúton erős görcsöket éreztem,és összeestem.
-Úristen,lányom,jön a baba!Gyorsan be kell vinnünk a kórházba!
Na hát ez is jókor jött.Emiatt sajnos elmaradt az esküvőm.Nagyon erős görcseim voltak,azt hittem belehalok.A kórházban azonnal bevittek egy kórterembe és elfektettek az ágyon.Az esküvői ruhámat levették rólam,helyette kaptam egy kórházi ruhát.
-Nem bírom!Nagyon fáj!
-Bírd ki drágám,erős vagy.
Angel és az anyukám csak fogták a kezemet és próbáltak biztatni.Egyszer csak meghallottam egy hangot a folyosóról.
-Ő az én gyermekem!Látnom kell,ahogy megszületik.
Zayn volt az.Egyből felismertem.
-Mama,engedjétek be.Kérlek!
A fiúk beengedték hozzám.Ő  is nagyon izgult értem.
-Sikerülni fog.Csak nyugodtan.
Az orvosnak morfiumot kellett adnia,annyira erős volt a fájdalmam.
-Most nyomnia kell majd egy nagyot.Háromra.Egy...kettő....három!
Iszonyatos volt.Ám a sok szenvedés után meghallottam,ahogy felsír a gyermekem.
-Kislány lett!Kislányuk született.
-Istenem!Köszönöm Lexy,köszönöm!
Csak egyetlen mosolyra volt időm,aztán hirtelen minden elsötétült.
-Ne!Emberek gyorsan,különben elveszítjük!
Gyorsan elővették a gépeiket és elkezdték az újraélesztést. Zayn sírva nézte végig az egészet,és már teljesen biztos volt abban,hogy meghalok,amikor újra volt szívverésem.
-Visszajött! Gyorsan stabilizálják! A babát pedig vigyék az őrzőbe.
-PÁR NAP MÚLVA-
Végre magamhoz tértem. Angel,Zayn és Mike ott álltak az ágyam mellett és engem figyeltek.
-Csak hogy végre! Istenem,annyira aggódtam miattad édesem!
Mike olyan szorosan ölelt,hogy alig kaptam levegőt. Megkértem őket,hogy egyesével beszélhessek velük. Először Angie-vel beszéltem.
-Na,hogy vagy csajszi?
-Köszi,jól. Elgondolkodtam.
-Micsodán?
-Azon,hogy ez volt a legjobb dolog,ami történhetett.
-Micsoda?Beszélj érthetően!
-Az,hogy nem mentem hozzá Mike-hoz. Azt hiszem,én még mindig Zayn-t szeretem!
-Tedd azt,amit akarsz.Ez a te döntésed és a te életed.
Utána behívtam Mike-ot,és vele is beszéltem.Ezalatt Angel kint telefonált és egy papot hívott hozzám a kórházba.
-Mike,kérlek ülj le.Komoly dolgokról szeretnék beszélni veled.
-Mondd csak nyugodtan.
-Nem lehetek a feleséged.Sajnálom,de én még mindig Zayn-t szeretem.Tudod,hogy ez lesz a legjobb mindkettőnknek.
Lehúztam az ujjamról a gyűrűt és odaadtam a kezébe.Ő megköszönte,hogy őszinte voltam vele,megölelt,majd kiment a szobámból.Hamarosan megérkezett a pap és behívattam Zayn-t.Először nem értette,hogy miről van szó,ezért felvilágosítottam.
-Zayn,rájöttem,hogy téged szeretlek.Elvennél feleségül?
Értetlenül nézett rám,majd mikor magához tért,egy csókkal biztosította az igent.A pap fél óra alatt összeadott minket,majd a nővér behozta nekünk a kisbabánkat.
-Mi legyen a kislányunk neve?
-Nekem az Isabella név nagyon tetszik.
-Hát akkor legyen az kincsem.
Megpuszilta a fejem és a kisbabánkra nézett.Közben a folyosóról kiabálást hallottunk,majd kiderült,hogy idő közben Angel is megszült.Nekik kisfiúk lett és Edward-nak nevezték el.Úgy néz ki,végre mindenki boldog....

60.rész
*Angel szemszöge
-Megjöttél édesem?
-Igen Harry.Képzeld,Lexy elment Zayn-hez.
-Micsoda?
-Igen.Mikor Lexy kijött,Zayn sírt.Nem tudom,hogy mi történhetett,mert az emeleten voltam,de mindkettőjüket megérintette.
-Talán újból összejönnek?
-Kétlem.Lexy-t eljegyezte Mike.
-Azta!Ezt nem tudtam.
-Mindegy.Nem tudnál elkísérni a nőgyógyászhoz?Most tudom meg,hogy milyen nemű a babánk.
-De!Én is már tudni akarom.Menjünk is.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk az orvoshoz.
-Eleget eszik hölgyem?
-Persze!
-Annyit eszik,mint egy elefánt.
-Na de Harry!
-Az nem baj.A babának csak jó,ha sokat eszik.Most pedig megnézzük,hogy mi lesz a kisbaba.
Izgatottan vártam már a végeredményt.
-Képzelje,a baba kisfiú!
-Oh,hát kisfiú?
-Igen.
-Ne szomorkodj Angie!Legalább lesz egy kis focistám!
-De én annyira kislányt szerettem volna...
-Majd a következő az lesz!
-Lesz következő is?
-Hát persze!
Ezen az orvos csak nevetett.Nemsokára végeztünk a vizsgálattal,és Harry tartogatott egy kis meglepetést.
-Mit szólnál hozzá drágám,ha elmennénk megvenni a babának a holmikat?
-Hú,annak nagyon örülnék!
-Akkor induljunk is.
Elvitt a bababoltba és ami csak megtetszett,azt megvette.Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza.Egyszer csak hallom,hogy Harry a hálóban telefonál,és eléggé zaklatott.Felmentem hozzá,és mikor kinyitottam,láttam,hogy sír.
-Mi a baj?
-Meghalt az édesapám.
-Istenem!Harry,annyira sajnálom!
-Miért kellett elmennie?Miért?
-Nyugodj meg!Egyszer mindennek eljön az ideje.
-Annyira szerettem!És nem is láthattam a halála előtt.Utálom magam!
-Kérlek,ne mondd ezt.Hol fogják temetni az édesapád?
-Bradfordban.
-Akkor odautazunk még holnap!
-Jó.
A vállamra hajtotta a fejét és úgy sírt.Este bepakoltam a ruháinkat egy bőröndbe és már másnap reggel elutaztunk Bradfordba.Az anyukája a házuk előtt várt minket.
-Mama!
-Még az unokája születését sem érhette meg.
Mind a ketten sírtak.Én is odamentem és átöleltem az anyukáját.
-Sajnálom a férjét!Nagyszerű ember volt.
-Köszönöm lányom!Remek ember vagy,és remek anya leszel.
-Köszönöm.
-Mikor temetik apát?
-Két nap múlva.
-A nagyapámék mellé?
-Igen.Oda fogják.
-Rendben.Majd hozzájuk is kimegyek.
Két nap múlva eljött a temetés ideje.Felvettük a fekete ruhánkat és kimentünk a temetőbe.

Nagyon szomorúak voltak.Még én is elhullattam pár könnyet,olyan kedves ember volt.Másfél óráig tartott a temetés,de mi még ott maradtunk utána is egy kicsit.Nehéz volt onnan eljönni,de végül már Harry anyukája is annyira fáradt volt,hogy hazamentünk.Fárasztó nap volt,és én is eléggé kimerültem.Remélem,hamar rendbe jönnek a dolgok,és hazamehetünk a városunkba...

59.rész
-Húú...ezt nem vártam..
-Kérlek,döntsd el most.
-Hát...
Hosszasan gondolkoztam.Aztán eszembe jutott Zayn.Nagyon nehéz most döntenem,mivel mégsem csalt meg.5 perc után végre meghoztam a döntést.
-Mike.Úgy döntöttem,hogy hozzád megyek.
-Ez komoly?
-Igen!
Felkapott és szorosan átölelt.
-Most a világ legboldogabb emberévé tettél!Szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek!
Folyton Zayn-re gondoltam.Az egyik pillanatban eldöntöttem,hogy bármibe is kerüljön,de elmegyek hozzá.Magamhoz vettem a táskámat és a kocsikulcsot,majd indultam is.Lassan be is értem a városba,ahol egyszer csak megláttam Angel-t.Megálltam és kikiabáltam neki.
-Hé,Angel!
-Lexy!Nem hiszek a szememnek!
-Gyere,ülj be!
Gyorsan ideszaladt és beszállt.
-Annyira hiányoztál!Harry folyton csak rólad kérdezősködik.
-Te is iszonyatosan hiányoztál.Tényleg?
-Aha.Te,mi az a kezeden?
-Hát...eljegyeztek.
-Kicsoda?Csak nem Mike?
-De.
-Képzeld mit tudtam meg!Zayn mégsem...
-Tudom.Nem csalt meg.Éppen hozzá tartok.Beszélni akarok vele.
-Nagyon egy sunyi alak volt Liam!
-Ez nem is kifejezés!De mindegy,erről ne beszéljünk most.
10 perc múlva oda is értünk Zayn házához.Kiszálltam a kocsiból,és bekopogtattam.Pár másodperc múlva kinyílt előttem az ajtó,és ő állt ott.
-Lexy?
-Szia Zayn!Beszélhetnénk?
-Persze.Gyere be!
-Angel is bejöhetne?Kint vár a kocsiban.
-Csak nyugodtan.
-Gyere Angie!
Minden úgy volt,ahogy régen.Egy váza sem került arrébb.A kanapén ott ült Liam,amin teljesen kiakadtam.
-Mit keresel itt?Takarodj!
-Mi a baj Lexy?
-Ez a szemét választott szét minket!
-Micsoda?
-Ez félreértés Zayn!Én inkább megyek.
-Jól is teszed!
Gyorsan kirohant a házból.Végig követtem a szememmel,majd megfordultam,és mélyen Zayn szemébe néztem.
-Tudom,hogy nem csaltál meg.
-Hát rájöttél?
-Igen.Liam találta ki,mert szeret,és nem bírta nézni,hogy én téged szerettelek.
-Szerettél?Talán már nem?
-Nem tudom.Olyan sokat voltunk külön és az érzések is elhalványultak.
-Én biztos vagyok abban,hogy még mindig ugyanúgy szeretsz.Csak fel kellene eleveníteni az érzelmeket.
Megragadta a kezemet,és a szívére tette.Ekkor mintha rémület uralkodott volna el az arcán.
-Ez micsoda?Ugye nem?
-De.Eljegyeztek.
-Kicsoda?
Könnyek folytak végig az arcán.
-Mike.Tegnap este kaptam a gyűrűt.Össze fogunk házasodni.
-Miért?
-Mert szeretem.
-Nem!Te csak engem akarsz elfelejteni vele!De nem szereted!
-Ne mondj ilyeneket!Igaz,hogy sosem fogok már senkit sem úgy szeretni,mint téged.De attól még szerethetek mást is!
-Hazudsz!3 hónap alatt nem felejted el a gyermeked apját!
-Mégis képes voltam rá!
-Akkor miért vagy itt?
Elkomolyodott az arcom.Kétségbeesetten kerestem a szavakat.
-Látod?Nem tudsz válaszolni rá.Az érzelmeid hoztak ide.Nem tudtál elfelejteni.
-Csak búcsúzni jöttem.Meg azért is,hogy hivatalosan is meghívjalak az esküvőmre.
-Nem lehetsz ilyen kegyetlen velem.
-Sajnálom.Örültem,hogy még egyszer láthattalak,mielőtt végleg elveszítelek.
Magamhoz húztam és egy halvány csókot adtam az ajkára.Lehívtam Angel-t,és már indultunk is.Még egy utolsó mondatot utánam kiabált.
-Remélem,jól döntesz!
Ezen elgondolkodtam.Hazavittem Angel-t és visszamentem a nyaralóba.
Vajon tényleg jól döntök,ha hozzámegyek Mike-hoz?Erre a kérdésre csakis én tudhatom a választ...

58.rész
-Tényleg megbocsátasz?
-Igen.
Sírva ölelt át.Nagyon boldog volt,és ez miatt én is.Pár nap múlva visszajöttünk a városba,mert még sok mindent kell elintéznem.Amíg itt vagyunk,én Ian-nél,Mike pedig a lakásában alszik.Elmentünk egy bababoltba,és megvettünk mindent,ami a babának kelleni fog.Vásárlás közben rengeteget gondoltam Zayn-re.Vásárlás után úgy döntöttem,hogy másnap elmegyek hozzá.Muszáj látnom.Reggel korán keltem fel,és ezt vettem fel:

Beültem az autóba és elmentem hozzá.Becsöngettem és csak vártam.Liam nyitott ajtót.
-Hát te?Azok után még idejössz,hogy összetörted Zayn szívét?
Könnyek szöktek a szemembe.
-Csak látni akartam.Amúgy sem én törtem össze az ő szívét.
-Dehogynem!Meggyanúsítottad,hogy megcsalt,utána meg ott hagytad!
-Te miattad!Te mondtad Grasie-nek,hogy megcsalt!
-Nem igaz!
-De az!
-Tudod mit?Ezt beszéljük meg máshol.Zayn-t meg hagyd békén most.Eléggé rossz passzban van.
-Rendben.De vissza fogok jönni hozzá!
-Jó.De most menjünk.
Liam elvitt a házába.
-Na itt megbeszélhetjük a dolgokat.
-Igenis te mondtad a lányoknak,hogy Zayn megcsalt.Ráadásul ti vittétek el megint egy buliba!
-Most elmondok valamit.Tudom,hogy nem fog tetszeni.Talán egy életre meg is utálsz.
-Mondd már!
-Az egész dolog,hogy Zayn megcsalt,csak kitaláció.Én találtam ki,mert nem bírom elviselni azt,hogy te Zayn-t szereted.Szerelmes vagyok beléd,és azt hittem,hogy ha már nem lesztek együtt,akkor összejöhetünk...
-Te normális vagy?Tönkretetted az életem!Az egészet!Gyűlöllek!
-Kérlek,ne!
-Megérdemled!Te lettél volna az utolsó ember,akivel összejövök!Sohasem közelítettél felém,és egyszer már megpróbáltad megakadályozni a boldogságomat!
-Nem volt szándékos!
-De az volt!És ez is az!Soha többé ne kerülj a szemem elé!
Kirohantam és becsaptam magam után az ajtót.Teljesen összezavarodtam.Zayn semmit sem követett el ellenem,de már együtt vagyok Mike-al.Nem tudom,hogy melyikőjüket válasszam.Haza mentem,és lefeküdtem aludni.
-1 HÓNAP MÚLVA-
Csodálatosak a napjaim Mike nyaralójában.Sokat kirándulunk és mindent megkapok,amit csak szeretnék.Egyik nap hatalmas meglepetéssel készült nekem.Az ebédlő asztalon ott állt egy hatalmas torta ezzel a felirattal:
,,Végre 3 hónaposak vagyunk!,,
Elsírtam magam örömömben.A 7. hónap végén járok,és igencsak érzékeny vagyok.A torta tetején három kis dobozka volt.Levettem az egyiket,amiben egy gyönyörű nyaklánc volt.
-Feltehetem?
-Igen.Annyira szép!
-Tudtam,hogy örülni fogsz neki.A többi kettőt se felejtsd kinyitni.Egy ideig csak a tükör előtt álltam.Utána levettem a másik szélső dobozkát is.Egy kulcs volt rajta,amin egy kis cipőpár lógott.
-Ez minek a kulcsa?
-Menj végig a házban,és próbáld ki minden ajtónál.
Az emeleten egyszer csak kinyitotta az egyik ajtót.Beléptem,és majdnem elállt a lélegzetem.
-Istenem!Nem hiszek a szememnek!
-Remélem a baba is örülni fog neki.

-Eszméletlen!
-Majd el ne felejtsd a 3. dobozt kinyitni.
A hangja most más volt.Mintha nagyon izgult volna.Le is mentem és felnyúltam érte.Ő mögöttem állt,és izgatottan várta,hogy kinyissam.Végre sikerült levennem,és kinyitottam.A szemem kikerekedett,a meglepetéstől még nyelni sem tudtam.
-Lexy!Megkérhetnélek arra,hogy légy a feleségem?
Na ez aztán meglepetés....

57.rész
Telnek a napok.Már a 6. hónapban vagyok.Egyre jobban növöget a baba,én pedig nem győzök új ruhákat venni.
-Mehetünk édesem?
-Persze!Mindent összepakoltál?
-Aha.Nem marad itt semmi.
-Oké.Akkor mehetünk.
Mike nyaralójába mentünk,ami a város határán van.Gyönyörű egy ház,és a táj is csodálatos.Már több,mint 3 hete együtt vagyunk Mike-al.Végre össze is költöztünk,és valószínűleg a baba érkezésekor beköltözünk a nyaralóba.Mikor megérkeztünk,kikerekedtek a szemeim a látványtól.

-Na,hogy tetszik?
-Ez csodálatos!
-Örülök,hogy tetszik.Még a nagyszüleinkké volt.Én örököltem tőlük.
-Remek nagyszüleid voltak.
Körbejártuk a házat.Mintha egy mesében lettem volna.
-Mit szólnál ahhoz,ha bejárnánk a környéket is?Van itt egy munkás,aki az egész területet ismeri.
-Nagyon jó ötlet!Átöltözök és mehetünk.
Rengeteg új dolgot láttam.Bejártuk az ültetvényeket,és az erdőben is voltunk.Sokféle új növényt ismertem meg,és néhányat meg is kóstoltam.Remekül érzem itt magam.Mint hogyha egész életemben itt laktam volna.Az idegen vezető el akart vinni minket a kis vízeséshez is.
-Á,oda nem kell.Már jártam ott,és egyedül is eltalálok!
-Hogy járhattál volna ott?Hiszen most jársz itt először.
-Nem!Valamiért ismerős a hely.Túlságosan is.Ha nem hiszed el,gyere,megmutatom,hogy hol van!
Tényleg odataláltam.Még én magam is meglepődtem.Láttam,hogy Mike furcsán néz és magába mélyed.,,Talán valamilyen emlék juthatott az eszébe?,,Vissza mentünk a házba és kipakoltunk.Este kérdőre vontam Mik-ot.
-Egy álmomból ismerem a helyet.Folyton ugyanazt álmodom.Egy erdőben futok és valaki üldöz.Az illető hulla részeg,és csak fut utánam.Én egy vízesésnél kötök ki,majd ez a személy utol ér.Megragadja a kezem és elkezd simogatni.Én persze megmenekültem sértetlenül.Elkezdtem szaladni és egy fakunyhóban kötöttem ki.Ott egy öreg néni fogadott be két napra,majd a szüleim jöttek értem és haza vittek.
-Ez nem lehet!Nem!
-Mi nem lehet?
-Ez nem csak álom!Megtörtént veled!Fiatalabb korodban egy szőke,göndör hajú kislány voltál.A szemed égkék színű volt,és 12 éves.A szüleiddel jöttél nyaralni az én nagyszüleimhez.Mivel anyukád az én nagymamám munkatársa volt és jó barátnők,így meghívtak titeket 1 hétre magukhoz.Én is itt laktam,csak éppen egy kis dolgom volt a városban,így egész héten nem voltam itthon.Ám az utolsó nap estéjén hazajöttem,és eléggé részeg voltam.Én voltam az,aki téged üldözött...Annyira sajnálom!
-Nem!Te hazudsz!Ez csak álom volt!Nem lehet,hogy megtörtént!Te hazudsz!
-Nem hazudok.Ez a színtiszta igazság.
-Akkor sem!Istenem,miért?
Kifutottam a házból.Az erdő felé tartottam.Már viszonylag későre járt és sötét is volt.Alig láttam valamit,de csak futottam.Egyszer csak a lábam elakadt egy fának a kiálló gyökerében és elestem.Eléggé megütöttem magam,de felálltam és tovább futottam.Azt sem tudtam,hova megyek,de csak egyenesen előre tartottam.A végén kikötöttem a vízesésnél,és Mike is kezdett beérni.Nem tudtam mit csinálni,láttam egy kis ösvényt,és azon szaladtam tovább.Kilyukadtam az öreg kis fakunyhónál,de már nem lakott ott senki.Az ajtó be volt zárva,én pedig nem tudtam,mit tegyek.Pár perc múlva Mike utolért és megragadta a kezem.
-Hagyj békén!
-Kérlek hallgass meg!A bocsánatodat kérem!Részeg voltam!
-A részegség nem ment fel semmi alól!
-Kérlek!Fiatal voltam.Hibáztam.Nagyon nagyot.Minden ember hibázik és úgy gondolom,érdemlünk egy második esélyt.
Leborult a lábaim elé és átölelte a pocakom.Elsírtam magam,nem bírtam már ki.
-Igazad van.Minden ember érdemel egy második esélyt...

56.rész
-Te mit keresel itt?
-Inkább én kérdezném ezt tőle!Az én gyerekemmel vagy terhes,nem az övével!
-Bár csak az övé lenne a baba!
Kikerekedett szemekkel nézett rám.Teljesen lesokkolta az,amit mondtam neki.
-Felejtsd el,hogy számodra léteztem!
-Rendben Zayn Malik!Menj csak!
Könnyek gyűltek a szemembe.Észre is vette,de nem szólt semmit.Hátat fordított és elment.Nem tudtam,hogy mit csináljak.Megkértem Mike-ot,hogy vigyen haza.Otthon ami elsőnek a kezembe került,már vágtam is a falnak.Jólesett törni-zúzni.Ian is hazaért,és ő állított le.
-Hé,mit csinálsz?
-Elegem van!Utálom az egész világot!
-Nyugi,megoldunk mindent!
-Nem!Ezt nem lehet!Ez már egy visszafordíthatatlan dolog.
-Jaj,hugicám!Bárcsak minden problémádat átvehetném.
-De nem teheted!Az én sorsomat nem változtathatod meg!
Felrohantam a szobámba.A babán járt az eszem.Sírás közben hirtelen előjöttek az emlékek.
,,Elmentünk Zayn-hez.Én csináltam egy kis vacsit,amíg ő az udvaron bütykölt valamit.Megettük a vacsorát,majd odajött hozzám és megcsókolt.
-Ez isteni volt.De lenne más is,ami még istenibb lenne.
-Micsoda?
-Megmutathatom?
-Háát...
Erre felkapott és felvitt az emeletre.Az ágyban kötöttünk ki.
-Jajj ne,ezt még ne kérlek!
-Miért?Én azt hittem készen állsz.
-Háát nem tudom..lehet..
-Kérlek engedd meg egy kicsit.
-Na jó.
Erre megcsókolt,majd elkezdte levenni a ruhámat.Hát aznap éjjel sem aludtunk...,,
,,-Nem!Nem akarok több emléket!,,De csak jöttek maguktól.
,,Erre elájultam.Ő sajnos nem ért oda időben,és erősen megütöttem magam.Mikor magamhoz tértem,már a rendelőben voltam.

-Sajnálatos dolgot kell közölnöm.A barátjának már elmondtam.Sajnos az erős ütődéstől a kicsi elment.Sajnos ön elvetélt.

-Micsoda?Ez lehetetlen.Nem!Ez nem igaz!Zayn mondd,hogy hazudik az ovos!Kérlek!!

Erre elkezdtem zokogni.Nem tudtam,hogy mit csináljak.Zayn odajött hozzám és szorosan átölelt.Ekkor márő is sírt.

-Nem te tehetsz róla.Az orvos szerint egy fertőzésed volt,és ez miatt lettél rosszul.Nem te miattad történt!

-De igen!Otthon kellett volna feküdnöm.Nem szabadott volna megerőltetnem magam!

-Nyugodj meg!Nincs semmi baj.

-Kérem nyugodjon meg!Ettől függetlenül még lehet gyermekük.

-Pedig én már a nevét is eldöntötten..

-Hidd el,nemsokára lesz egy gyermekünk.Legalább a főiskolát is időben el tudod végezni.,,

-Istenem miért??Miért teszed ezt velem??

,, Még a vásárlás is élvezetes vele.Megálltunk a játékoknál,ő pedig befutott a sorok közé és elkezdett egy éneklő kacsát ölelgetni.Az eladó már nevetett rajta,mikor egy rózsaszín kis mikrofonba kezdett el énekelni.A mikrofont úgy megszerette,hogy muszáj volt megvenni.Hazamentünk és kipakoltunk a szatyrokból.Vettünk pár díszkelléket is,amiket még fel kellett raknom.Ezután átöltöztem és elmentünk a fodrászhoz.,,

 

Aztán jött még egy.
,, Mire odaértünk,már mindenki ott volt a templomban.Az oltárhoz az édesapám kísért el.A szívem már majd kiugrott a helyéről,annyira izgultam.De ez az érzés elhalványult,mikor mind a ketten kimondtuk a boldogító igent.Mindenki azt kiabálta hogy ,,csókot!,,.Ekkor Zayn közelebb jött és megcsókolt.Iszonyatosan boldog voltam.,,
Most nem mondhattam el,hogy boldog vagyok.De persze voltak még emlékeim.
,, Jól esett oda visszatérni.Ezután kimentem a parkba,ahol nagy meglepetés fogadott.A szökőkút szélén ott táncolt Alex.Ahogy észrevettem,már oda is szaladtam hozzá.Ő szorosan átölelt engem,engem pedig boldogság töltött el.,,
Na és itt van még egy.
,, Elkezdtem futni előle.Csak rohantam,azt sem tudtam,hogy hova.Lassan utolért és megragadta a kezem.
-Nem tudok ellene tenni.Szeretlek!
-Én is szeretlek!Már nem bírom visszafojtani.Nem tudok nélküled meglenni.Annyira szeretlek!
Megcsókoltam.Életemben nem vágytam még úgy a csókjára,mint most.,,
Most már elegem volt az emlékekből.Egész végig a pocakomat simogattam,és azon gondolkoztam,hogy mi lesz velem.Aztán eszembe jutott Mike.Úgy érzem,hogy beleszerettem.Viszont nem akarok úgy járni,mint Alex-el.Még át kell gondolnom ezt,de mindenesetre azt tudom,hogy nagyon szeretem...