Másnap reggel elmentem a nőgyógyászhoz.
-Hát nem tudom,önnek ez öröm-e vagy sem,de kisbabát vár.Pár nap múlva lesz egy hónapos.
-Igen?Szóval ezért vannak a rosszullétek?
-Igen.Azt tudom ajánlani,hogy figyeljen oda magára és ne terhelje meg magát.
-Rendben.Köszönöm!
-Bármi probléma van,itt a telefonszámom.Ezen mindig elér.
-Köszönöm.Viszlát!
Felültem egy villamosra és azzal mentem haza.Egész úton csak a babán gondolkodtam.Hazamentem,és éppen a szobánk felé indultam,amikor megállított Alex.
-Már megint rosszul voltál?Meg hova mentél?
-Igen.Amúgy orvosnál voltam.
-És mit mondott?
-Hát....
-Na?
-Kérlek ülj le.
-Rendben.
-Akkor elkezdem.Szóval még mielőtt eljöttem Zayn-től,megkért arra,hogy utoljára legyünk együtt.Én belementem.Utána ugye eljöttem Ian-hez,utána meg hozzád.Már egy hónapja.De inkább nem is terelem a szót.Én terhes vagy Zayn-től.
-Micsoda?Ez biztos?
-Igen.A nőgyógyászom is megerősítette.Sajnálom.Én nem ezt akartam.Most biztos látni sem akarsz.
-Ne is mondj ilyet!Megértem a dolgot,és ha szeretnéd,úgy nevelem fel,mintha az enyém lenne.
-Köszönöm!Annyira szeretlek!
-Én is téged!
Szorosan átöleltem.Olyan megértő velem.Jobb embert nem is kívánhatnék magam mellé.Már eléggé fáradt voltam és már estefelé járt az idő,így lefeküdtem aludni.Másnap elmentem megvenni mindent,ami estére kell.Átmentem Angie-hez és berendeztük a házat.Nagyon pofás lett.Ezután elmentem venni egy jó ruhát,majd visszajöttem hozzá készülődni.Ezt a ruhát választottam:
-Szia!Na,hogy vagy?
-Köszi,jól.Miért hívtál ide?
-Ja hát hogy ezt megkérdezhessem.Látom,jól elvagytok a barátoddal.
-Igen,jól megvagyunk.De most már vissza kell mennem.
-Várj még egy kicsit!
Ekkor megjelent Alex is.
-Miért nem hagyod békén a barátnőmet?
-Bocs,csak akartam tőle kérdezni,hogy jól van-e.
-Most nem kellene ezt kérdezgetned,ha nem csaltad volna meg.Szegénynek nélkülem most egyedül kéne szembe néznie az anyasággal.
-Micsoda?Anyaság?
-Alex,ezt most miért kellett?
-Hogy tudja.Hogy érezzen egy kis lelkiismeret furdalást.
-Istenem!
-Te terhes vagy?És kitől?
-Hát...tőled.
-Istenem!Hisz ez csodás!
-Nekem nem annyira!Most inkább megyek.Nem bírok itt lenni.
Kimentem a közeli mólóra,hogy ott nyugodtan gondolkozhassak.Egyszer csak lépteket hallottam,majd leült mellém Zayn.
-Mióta tudod?
-Tegnap reggel óta.
-És tényleg tőlem van?
-Igen.
-Most mit akarsz kezdeni?
-Nem tudom.Már teljesen kivagyok idegileg.Megzavarodtam.
Sírva fakadtam,Zayn pedig megölelt.
-Majd megoldjuk valahogy.
-De ezt nem lehet.Azt sem tudom,hogy mit akarok.Szeretem nagyon Alex-et,de irántad is még erősek az érzelmeim.
-Tényleg?
-Igen.Már nem tudok mit kezdeni magammal.Neked pedig még mindig nem tudtam megbocsátani a félrelépésedet.
-Megértem.Azért azt jó tudni,hogy még érzel valamit irántam.
Most szorosabban ölelt.Felemelte a fejét,majd adott egy puszit a homlokomra.
-Tudod,tévedtem.
-Miben?
-Már régen megbocsátottam neked.Csak próbálok erősnek tűnni,aki nem enged könnyen.Felejteni nem tudok,de megbocsátani igen.
-Istenem!Én még mindig annyira szeretlek téged!
-Én nem tudom,hogy mennyire szeretlek,de érzem,hogy még szeretlek.
Ekkor megcsókolta a szám.Én nem viszonoztam a csókot,inkább elhúztam a fejem.Felkeltem és visszamentem a házba.
-Alex,nem baj ha ma itt alszok?Még sok mindenről akarok beszélni Angie-vel.
-Nem baj.Én akkor hazamegyek.Majd otthon találkozunk.Szia!
Lassan mindenki hazament,csak a fiúk és mi ketten maradtunk Angel-el.Én lefeküdtem Angel ágyába,ő pedig a kanapén aludt.Reggel borzalmasan megijedtem,amikor Zayn feküdt mellettem az ágyban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése