60.rész
*Angel szemszöge
-Megjöttél édesem?
-Igen Harry.Képzeld,Lexy elment Zayn-hez.
-Micsoda?
-Igen.Mikor Lexy kijött,Zayn sírt.Nem tudom,hogy mi történhetett,mert az emeleten voltam,de mindkettőjüket megérintette.
-Talán újból összejönnek?
-Kétlem.Lexy-t eljegyezte Mike.
-Azta!Ezt nem tudtam.
-Mindegy.Nem tudnál elkísérni a nőgyógyászhoz?Most tudom meg,hogy milyen nemű a babánk.
-De!Én is már tudni akarom.Menjünk is.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk az orvoshoz.
-Eleget eszik hölgyem?
-Persze!
-Annyit eszik,mint egy elefánt.
-Na de Harry!
-Az nem baj.A babának csak jó,ha sokat eszik.Most pedig megnézzük,hogy mi lesz a kisbaba.
Izgatottan vártam már a végeredményt.
-Képzelje,a baba kisfiú!
-Oh,hát kisfiú?
-Igen.
-Ne szomorkodj Angie!Legalább lesz egy kis focistám!
-De én annyira kislányt szerettem volna...
-Majd a következő az lesz!
-Lesz következő is?
-Hát persze!
Ezen az orvos csak nevetett.Nemsokára végeztünk a vizsgálattal,és Harry tartogatott egy kis meglepetést.
-Mit szólnál hozzá drágám,ha elmennénk megvenni a babának a holmikat?
-Hú,annak nagyon örülnék!
-Akkor induljunk is.
Elvitt a bababoltba és ami csak megtetszett,azt megvette.Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza.Egyszer csak hallom,hogy Harry a hálóban telefonál,és eléggé zaklatott.Felmentem hozzá,és mikor kinyitottam,láttam,hogy sír.
-Mi a baj?
-Meghalt az édesapám.
-Istenem!Harry,annyira sajnálom!
-Miért kellett elmennie?Miért?
-Nyugodj meg!Egyszer mindennek eljön az ideje.
-Annyira szerettem!És nem is láthattam a halála előtt.Utálom magam!
-Kérlek,ne mondd ezt.Hol fogják temetni az édesapád?
-Bradfordban.
-Akkor odautazunk még holnap!
-Jó.
A vállamra hajtotta a fejét és úgy sírt.Este bepakoltam a ruháinkat egy bőröndbe és már másnap reggel elutaztunk Bradfordba.Az anyukája a házuk előtt várt minket.
-Mama!
-Még az unokája születését sem érhette meg.
Mind a ketten sírtak.Én is odamentem és átöleltem az anyukáját.
-Sajnálom a férjét!Nagyszerű ember volt.
-Köszönöm lányom!Remek ember vagy,és remek anya leszel.
-Köszönöm.
-Mikor temetik apát?
-Két nap múlva.
-A nagyapámék mellé?
-Igen.Oda fogják.
-Rendben.Majd hozzájuk is kimegyek.
Két nap múlva eljött a temetés ideje.Felvettük a fekete ruhánkat és kimentünk a temetőbe.

Nagyon szomorúak voltak.Még én is elhullattam pár könnyet,olyan kedves ember volt.Másfél óráig tartott a temetés,de mi még ott maradtunk utána is egy kicsit.Nehéz volt onnan eljönni,de végül már Harry anyukája is annyira fáradt volt,hogy hazamentünk.Fárasztó nap volt,és én is eléggé kimerültem.Remélem,hamar rendbe jönnek a dolgok,és hazamehetünk a városunkba...

59.rész
-Húú...ezt nem vártam..
-Kérlek,döntsd el most.
-Hát...
Hosszasan gondolkoztam.Aztán eszembe jutott Zayn.Nagyon nehéz most döntenem,mivel mégsem csalt meg.5 perc után végre meghoztam a döntést.
-Mike.Úgy döntöttem,hogy hozzád megyek.
-Ez komoly?
-Igen!
Felkapott és szorosan átölelt.
-Most a világ legboldogabb emberévé tettél!Szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek!
Folyton Zayn-re gondoltam.Az egyik pillanatban eldöntöttem,hogy bármibe is kerüljön,de elmegyek hozzá.Magamhoz vettem a táskámat és a kocsikulcsot,majd indultam is.Lassan be is értem a városba,ahol egyszer csak megláttam Angel-t.Megálltam és kikiabáltam neki.
-Hé,Angel!
-Lexy!Nem hiszek a szememnek!
-Gyere,ülj be!
Gyorsan ideszaladt és beszállt.
-Annyira hiányoztál!Harry folyton csak rólad kérdezősködik.
-Te is iszonyatosan hiányoztál.Tényleg?
-Aha.Te,mi az a kezeden?
-Hát...eljegyeztek.
-Kicsoda?Csak nem Mike?
-De.
-Képzeld mit tudtam meg!Zayn mégsem...
-Tudom.Nem csalt meg.Éppen hozzá tartok.Beszélni akarok vele.
-Nagyon egy sunyi alak volt Liam!
-Ez nem is kifejezés!De mindegy,erről ne beszéljünk most.
10 perc múlva oda is értünk Zayn házához.Kiszálltam a kocsiból,és bekopogtattam.Pár másodperc múlva kinyílt előttem az ajtó,és ő állt ott.
-Lexy?
-Szia Zayn!Beszélhetnénk?
-Persze.Gyere be!
-Angel is bejöhetne?Kint vár a kocsiban.
-Csak nyugodtan.
-Gyere Angie!
Minden úgy volt,ahogy régen.Egy váza sem került arrébb.A kanapén ott ült Liam,amin teljesen kiakadtam.
-Mit keresel itt?Takarodj!
-Mi a baj Lexy?
-Ez a szemét választott szét minket!
-Micsoda?
-Ez félreértés Zayn!Én inkább megyek.
-Jól is teszed!
Gyorsan kirohant a házból.Végig követtem a szememmel,majd megfordultam,és mélyen Zayn szemébe néztem.
-Tudom,hogy nem csaltál meg.
-Hát rájöttél?
-Igen.Liam találta ki,mert szeret,és nem bírta nézni,hogy én téged szerettelek.
-Szerettél?Talán már nem?
-Nem tudom.Olyan sokat voltunk külön és az érzések is elhalványultak.
-Én biztos vagyok abban,hogy még mindig ugyanúgy szeretsz.Csak fel kellene eleveníteni az érzelmeket.
Megragadta a kezemet,és a szívére tette.Ekkor mintha rémület uralkodott volna el az arcán.
-Ez micsoda?Ugye nem?
-De.Eljegyeztek.
-Kicsoda?
Könnyek folytak végig az arcán.
-Mike.Tegnap este kaptam a gyűrűt.Össze fogunk házasodni.
-Miért?
-Mert szeretem.
-Nem!Te csak engem akarsz elfelejteni vele!De nem szereted!
-Ne mondj ilyeneket!Igaz,hogy sosem fogok már senkit sem úgy szeretni,mint téged.De attól még szerethetek mást is!
-Hazudsz!3 hónap alatt nem felejted el a gyermeked apját!
-Mégis képes voltam rá!
-Akkor miért vagy itt?
Elkomolyodott az arcom.Kétségbeesetten kerestem a szavakat.
-Látod?Nem tudsz válaszolni rá.Az érzelmeid hoztak ide.Nem tudtál elfelejteni.
-Csak búcsúzni jöttem.Meg azért is,hogy hivatalosan is meghívjalak az esküvőmre.
-Nem lehetsz ilyen kegyetlen velem.
-Sajnálom.Örültem,hogy még egyszer láthattalak,mielőtt végleg elveszítelek.
Magamhoz húztam és egy halvány csókot adtam az ajkára.Lehívtam Angel-t,és már indultunk is.Még egy utolsó mondatot utánam kiabált.
-Remélem,jól döntesz!
Ezen elgondolkodtam.Hazavittem Angel-t és visszamentem a nyaralóba.
Vajon tényleg jól döntök,ha hozzámegyek Mike-hoz?Erre a kérdésre csakis én tudhatom a választ...

58.rész
-Tényleg megbocsátasz?
-Igen.
Sírva ölelt át.Nagyon boldog volt,és ez miatt én is.Pár nap múlva visszajöttünk a városba,mert még sok mindent kell elintéznem.Amíg itt vagyunk,én Ian-nél,Mike pedig a lakásában alszik.Elmentünk egy bababoltba,és megvettünk mindent,ami a babának kelleni fog.Vásárlás közben rengeteget gondoltam Zayn-re.Vásárlás után úgy döntöttem,hogy másnap elmegyek hozzá.Muszáj látnom.Reggel korán keltem fel,és ezt vettem fel:

Beültem az autóba és elmentem hozzá.Becsöngettem és csak vártam.Liam nyitott ajtót.
-Hát te?Azok után még idejössz,hogy összetörted Zayn szívét?
Könnyek szöktek a szemembe.
-Csak látni akartam.Amúgy sem én törtem össze az ő szívét.
-Dehogynem!Meggyanúsítottad,hogy megcsalt,utána meg ott hagytad!
-Te miattad!Te mondtad Grasie-nek,hogy megcsalt!
-Nem igaz!
-De az!
-Tudod mit?Ezt beszéljük meg máshol.Zayn-t meg hagyd békén most.Eléggé rossz passzban van.
-Rendben.De vissza fogok jönni hozzá!
-Jó.De most menjünk.
Liam elvitt a házába.
-Na itt megbeszélhetjük a dolgokat.
-Igenis te mondtad a lányoknak,hogy Zayn megcsalt.Ráadásul ti vittétek el megint egy buliba!
-Most elmondok valamit.Tudom,hogy nem fog tetszeni.Talán egy életre meg is utálsz.
-Mondd már!
-Az egész dolog,hogy Zayn megcsalt,csak kitaláció.Én találtam ki,mert nem bírom elviselni azt,hogy te Zayn-t szereted.Szerelmes vagyok beléd,és azt hittem,hogy ha már nem lesztek együtt,akkor összejöhetünk...
-Te normális vagy?Tönkretetted az életem!Az egészet!Gyűlöllek!
-Kérlek,ne!
-Megérdemled!Te lettél volna az utolsó ember,akivel összejövök!Sohasem közelítettél felém,és egyszer már megpróbáltad megakadályozni a boldogságomat!
-Nem volt szándékos!
-De az volt!És ez is az!Soha többé ne kerülj a szemem elé!
Kirohantam és becsaptam magam után az ajtót.Teljesen összezavarodtam.Zayn semmit sem követett el ellenem,de már együtt vagyok Mike-al.Nem tudom,hogy melyikőjüket válasszam.Haza mentem,és lefeküdtem aludni.
-1 HÓNAP MÚLVA-
Csodálatosak a napjaim Mike nyaralójában.Sokat kirándulunk és mindent megkapok,amit csak szeretnék.Egyik nap hatalmas meglepetéssel készült nekem.Az ebédlő asztalon ott állt egy hatalmas torta ezzel a felirattal:
,,Végre 3 hónaposak vagyunk!,,
Elsírtam magam örömömben.A 7. hónap végén járok,és igencsak érzékeny vagyok.A torta tetején három kis dobozka volt.Levettem az egyiket,amiben egy gyönyörű nyaklánc volt.
-Feltehetem?
-Igen.Annyira szép!
-Tudtam,hogy örülni fogsz neki.A többi kettőt se felejtsd kinyitni.Egy ideig csak a tükör előtt álltam.Utána levettem a másik szélső dobozkát is.Egy kulcs volt rajta,amin egy kis cipőpár lógott.
-Ez minek a kulcsa?
-Menj végig a házban,és próbáld ki minden ajtónál.
Az emeleten egyszer csak kinyitotta az egyik ajtót.Beléptem,és majdnem elállt a lélegzetem.
-Istenem!Nem hiszek a szememnek!
-Remélem a baba is örülni fog neki.

-Eszméletlen!
-Majd el ne felejtsd a 3. dobozt kinyitni.
A hangja most más volt.Mintha nagyon izgult volna.Le is mentem és felnyúltam érte.Ő mögöttem állt,és izgatottan várta,hogy kinyissam.Végre sikerült levennem,és kinyitottam.A szemem kikerekedett,a meglepetéstől még nyelni sem tudtam.
-Lexy!Megkérhetnélek arra,hogy légy a feleségem?
Na ez aztán meglepetés....