55.rész
Amikor megláttam a folyosó végén,odarohantam hozzá.Szegény még mindig eszméletlenül feküdt az ágyban.Betolták a kórterembe,én pedig kipakoltam a cuccait.
-Te még maradsz Lexy?
-Egész éjjel!Amíg magához nem tér.
-Rendben.Én hazamegyek,kicsit pihennem kell.
-Oké.Szia!
Tényleg egész éjjel ott ültem.Hajnal 4 körül végre magához tért.
-Istenem!Hát jól vagy!Soha többé ne csinálj ilyet!
Megcsókoltam.Ő csak magához húzott.Szerintem még azt sem tudta,hogy hol van.
-És mi lesz ezzel a pár év korkülönbséggel?
-Nem érdekel!Csak te érdekelsz,a korod és egyéb dolgok nem!
-Imádlak!
Erősen átölelt.Éreztem rajta,hogy sohasem akar elveszíteni.Sajnos egész hétvégén bent kell maradnia,de megígértem neki,hogy ott maradok vele.Az idő nagyon lassan telt,már kártyáztunk,telefonoztunk,újságot olvastunk,sőt még az egész kórházat is bejártuk.Eléggé unalmas volt a kórházban,de hát ez van.Hamarosan eljött a hétfő,és végre kiengedték.Elvittem a lakására és segítettem a cuccait kipakolni.
-Hát elég nagy a rendetlenség!
-Ja,tudom.Majd most akarok nekiállni.
-Majd én segítek.Te még csak most jöttél ki.
-Nem engedhetem,hogy egy állapotos nő takarítsa ki a lakásom!
-De most igen!Jobb,ha beletörődsz!
Neki is láttam a munkának.Kiporszívóztam,felmostam,letörölgettem és kimostam.
-Ó,szexik ezek az alsók!
-Héé,ott ne!
-Jaj,mik vannak itt!
-Te kis kíváncsi!De megkapod még a magadét!
-Jajj,de félek!
-Ajánlom is!
Bejött a szobába és elkezdett csikizni.
-Ne!Ezt ne!Fáj!
-Most megkapod!
-Kérlek,ne!
-Jól van,most már elég volt.Azért megérdemeltél egy kis kínzást.
-Nem igaz!Haragszom rád!Most ki kell engesztelned!
-Hát az nem lesz nehéz.
Adott egy csókot és elkezdett simogatni.
-Most már megbocsátottam.De ilyen többet ne legyen!
Végeztem minden munkával.Kimentem a táskámért és elköszöntem.
-Még el kell mennem az orvosomhoz.Ma tudom meg,hogy kislányom vagy kisfiam lesz.
-Elkísérhetlek?
-Ha nagyon szeretnél?
-Igen!
Beültünk a kocsiba és elmentünk a nőgyógyászomhoz.Ő azonnal hozzálátott a vizsgálathoz.
-Egyértelműen kislány a baba!De még változhat a neme.
-Jaj de jó!Mindig is egy kislányra vágytam!
Mike csak mosolygott.Kint a várakozóban segített felvenni a kabátot.Megkerestem a kocsikulcsot,és már éppen kifelé tartottunk,amikor váratlan személlyel találkoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése