60.rész
*Angel szemszöge
-Megjöttél édesem?
-Igen Harry.Képzeld,Lexy elment Zayn-hez.
-Micsoda?
-Igen.Mikor Lexy kijött,Zayn sírt.Nem tudom,hogy mi történhetett,mert az emeleten voltam,de mindkettőjüket megérintette.
-Talán újból összejönnek?
-Kétlem.Lexy-t eljegyezte Mike.
-Azta!Ezt nem tudtam.
-Mindegy.Nem tudnál elkísérni a nőgyógyászhoz?Most tudom meg,hogy milyen nemű a babánk.
-De!Én is már tudni akarom.Menjünk is.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk az orvoshoz.
-Eleget eszik hölgyem?
-Persze!
-Annyit eszik,mint egy elefánt.
-Na de Harry!
-Az nem baj.A babának csak jó,ha sokat eszik.Most pedig megnézzük,hogy mi lesz a kisbaba.
Izgatottan vártam már a végeredményt.
-Képzelje,a baba kisfiú!
-Oh,hát kisfiú?
-Igen.
-Ne szomorkodj Angie!Legalább lesz egy kis focistám!
-De én annyira kislányt szerettem volna...
-Majd a következő az lesz!
-Lesz következő is?
-Hát persze!
Ezen az orvos csak nevetett.Nemsokára végeztünk a vizsgálattal,és Harry tartogatott egy kis meglepetést.
-Mit szólnál hozzá drágám,ha elmennénk megvenni a babának a holmikat?
-Hú,annak nagyon örülnék!
-Akkor induljunk is.
Elvitt a bababoltba és ami csak megtetszett,azt megvette.Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza.Egyszer csak hallom,hogy Harry a hálóban telefonál,és eléggé zaklatott.Felmentem hozzá,és mikor kinyitottam,láttam,hogy sír.
-Mi a baj?
-Meghalt az édesapám.
-Istenem!Harry,annyira sajnálom!
-Miért kellett elmennie?Miért?
-Nyugodj meg!Egyszer mindennek eljön az ideje.
-Annyira szerettem!És nem is láthattam a halála előtt.Utálom magam!
-Kérlek,ne mondd ezt.Hol fogják temetni az édesapád?
-Bradfordban.
-Akkor odautazunk még holnap!
-Jó.
A vállamra hajtotta a fejét és úgy sírt.Este bepakoltam a ruháinkat egy bőröndbe és már másnap reggel elutaztunk Bradfordba.Az anyukája a házuk előtt várt minket.
-Mama!
-Még az unokája születését sem érhette meg.
Mind a ketten sírtak.Én is odamentem és átöleltem az anyukáját.
-Sajnálom a férjét!Nagyszerű ember volt.
-Köszönöm lányom!Remek ember vagy,és remek anya leszel.
-Köszönöm.
-Mikor temetik apát?
-Két nap múlva.
-A nagyapámék mellé?
-Igen.Oda fogják.
-Rendben.Majd hozzájuk is kimegyek.
Két nap múlva eljött a temetés ideje.Felvettük a fekete ruhánkat és kimentünk a temetőbe.

Nagyon szomorúak voltak.Még én is elhullattam pár könnyet,olyan kedves ember volt.Másfél óráig tartott a temetés,de mi még ott maradtunk utána is egy kicsit.Nehéz volt onnan eljönni,de végül már Harry anyukája is annyira fáradt volt,hogy hazamentünk.Fárasztó nap volt,és én is eléggé kimerültem.Remélem,hamar rendbe jönnek a dolgok,és hazamehetünk a városunkba...

59.rész
-Húú...ezt nem vártam..
-Kérlek,döntsd el most.
-Hát...
Hosszasan gondolkoztam.Aztán eszembe jutott Zayn.Nagyon nehéz most döntenem,mivel mégsem csalt meg.5 perc után végre meghoztam a döntést.
-Mike.Úgy döntöttem,hogy hozzád megyek.
-Ez komoly?
-Igen!
Felkapott és szorosan átölelt.
-Most a világ legboldogabb emberévé tettél!Szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek!
Folyton Zayn-re gondoltam.Az egyik pillanatban eldöntöttem,hogy bármibe is kerüljön,de elmegyek hozzá.Magamhoz vettem a táskámat és a kocsikulcsot,majd indultam is.Lassan be is értem a városba,ahol egyszer csak megláttam Angel-t.Megálltam és kikiabáltam neki.
-Hé,Angel!
-Lexy!Nem hiszek a szememnek!
-Gyere,ülj be!
Gyorsan ideszaladt és beszállt.
-Annyira hiányoztál!Harry folyton csak rólad kérdezősködik.
-Te is iszonyatosan hiányoztál.Tényleg?
-Aha.Te,mi az a kezeden?
-Hát...eljegyeztek.
-Kicsoda?Csak nem Mike?
-De.
-Képzeld mit tudtam meg!Zayn mégsem...
-Tudom.Nem csalt meg.Éppen hozzá tartok.Beszélni akarok vele.
-Nagyon egy sunyi alak volt Liam!
-Ez nem is kifejezés!De mindegy,erről ne beszéljünk most.
10 perc múlva oda is értünk Zayn házához.Kiszálltam a kocsiból,és bekopogtattam.Pár másodperc múlva kinyílt előttem az ajtó,és ő állt ott.
-Lexy?
-Szia Zayn!Beszélhetnénk?
-Persze.Gyere be!
-Angel is bejöhetne?Kint vár a kocsiban.
-Csak nyugodtan.
-Gyere Angie!
Minden úgy volt,ahogy régen.Egy váza sem került arrébb.A kanapén ott ült Liam,amin teljesen kiakadtam.
-Mit keresel itt?Takarodj!
-Mi a baj Lexy?
-Ez a szemét választott szét minket!
-Micsoda?
-Ez félreértés Zayn!Én inkább megyek.
-Jól is teszed!
Gyorsan kirohant a házból.Végig követtem a szememmel,majd megfordultam,és mélyen Zayn szemébe néztem.
-Tudom,hogy nem csaltál meg.
-Hát rájöttél?
-Igen.Liam találta ki,mert szeret,és nem bírta nézni,hogy én téged szerettelek.
-Szerettél?Talán már nem?
-Nem tudom.Olyan sokat voltunk külön és az érzések is elhalványultak.
-Én biztos vagyok abban,hogy még mindig ugyanúgy szeretsz.Csak fel kellene eleveníteni az érzelmeket.
Megragadta a kezemet,és a szívére tette.Ekkor mintha rémület uralkodott volna el az arcán.
-Ez micsoda?Ugye nem?
-De.Eljegyeztek.
-Kicsoda?
Könnyek folytak végig az arcán.
-Mike.Tegnap este kaptam a gyűrűt.Össze fogunk házasodni.
-Miért?
-Mert szeretem.
-Nem!Te csak engem akarsz elfelejteni vele!De nem szereted!
-Ne mondj ilyeneket!Igaz,hogy sosem fogok már senkit sem úgy szeretni,mint téged.De attól még szerethetek mást is!
-Hazudsz!3 hónap alatt nem felejted el a gyermeked apját!
-Mégis képes voltam rá!
-Akkor miért vagy itt?
Elkomolyodott az arcom.Kétségbeesetten kerestem a szavakat.
-Látod?Nem tudsz válaszolni rá.Az érzelmeid hoztak ide.Nem tudtál elfelejteni.
-Csak búcsúzni jöttem.Meg azért is,hogy hivatalosan is meghívjalak az esküvőmre.
-Nem lehetsz ilyen kegyetlen velem.
-Sajnálom.Örültem,hogy még egyszer láthattalak,mielőtt végleg elveszítelek.
Magamhoz húztam és egy halvány csókot adtam az ajkára.Lehívtam Angel-t,és már indultunk is.Még egy utolsó mondatot utánam kiabált.
-Remélem,jól döntesz!
Ezen elgondolkodtam.Hazavittem Angel-t és visszamentem a nyaralóba.
Vajon tényleg jól döntök,ha hozzámegyek Mike-hoz?Erre a kérdésre csakis én tudhatom a választ...

58.rész
-Tényleg megbocsátasz?
-Igen.
Sírva ölelt át.Nagyon boldog volt,és ez miatt én is.Pár nap múlva visszajöttünk a városba,mert még sok mindent kell elintéznem.Amíg itt vagyunk,én Ian-nél,Mike pedig a lakásában alszik.Elmentünk egy bababoltba,és megvettünk mindent,ami a babának kelleni fog.Vásárlás közben rengeteget gondoltam Zayn-re.Vásárlás után úgy döntöttem,hogy másnap elmegyek hozzá.Muszáj látnom.Reggel korán keltem fel,és ezt vettem fel:

Beültem az autóba és elmentem hozzá.Becsöngettem és csak vártam.Liam nyitott ajtót.
-Hát te?Azok után még idejössz,hogy összetörted Zayn szívét?
Könnyek szöktek a szemembe.
-Csak látni akartam.Amúgy sem én törtem össze az ő szívét.
-Dehogynem!Meggyanúsítottad,hogy megcsalt,utána meg ott hagytad!
-Te miattad!Te mondtad Grasie-nek,hogy megcsalt!
-Nem igaz!
-De az!
-Tudod mit?Ezt beszéljük meg máshol.Zayn-t meg hagyd békén most.Eléggé rossz passzban van.
-Rendben.De vissza fogok jönni hozzá!
-Jó.De most menjünk.
Liam elvitt a házába.
-Na itt megbeszélhetjük a dolgokat.
-Igenis te mondtad a lányoknak,hogy Zayn megcsalt.Ráadásul ti vittétek el megint egy buliba!
-Most elmondok valamit.Tudom,hogy nem fog tetszeni.Talán egy életre meg is utálsz.
-Mondd már!
-Az egész dolog,hogy Zayn megcsalt,csak kitaláció.Én találtam ki,mert nem bírom elviselni azt,hogy te Zayn-t szereted.Szerelmes vagyok beléd,és azt hittem,hogy ha már nem lesztek együtt,akkor összejöhetünk...
-Te normális vagy?Tönkretetted az életem!Az egészet!Gyűlöllek!
-Kérlek,ne!
-Megérdemled!Te lettél volna az utolsó ember,akivel összejövök!Sohasem közelítettél felém,és egyszer már megpróbáltad megakadályozni a boldogságomat!
-Nem volt szándékos!
-De az volt!És ez is az!Soha többé ne kerülj a szemem elé!
Kirohantam és becsaptam magam után az ajtót.Teljesen összezavarodtam.Zayn semmit sem követett el ellenem,de már együtt vagyok Mike-al.Nem tudom,hogy melyikőjüket válasszam.Haza mentem,és lefeküdtem aludni.
-1 HÓNAP MÚLVA-
Csodálatosak a napjaim Mike nyaralójában.Sokat kirándulunk és mindent megkapok,amit csak szeretnék.Egyik nap hatalmas meglepetéssel készült nekem.Az ebédlő asztalon ott állt egy hatalmas torta ezzel a felirattal:
,,Végre 3 hónaposak vagyunk!,,
Elsírtam magam örömömben.A 7. hónap végén járok,és igencsak érzékeny vagyok.A torta tetején három kis dobozka volt.Levettem az egyiket,amiben egy gyönyörű nyaklánc volt.
-Feltehetem?
-Igen.Annyira szép!
-Tudtam,hogy örülni fogsz neki.A többi kettőt se felejtsd kinyitni.Egy ideig csak a tükör előtt álltam.Utána levettem a másik szélső dobozkát is.Egy kulcs volt rajta,amin egy kis cipőpár lógott.
-Ez minek a kulcsa?
-Menj végig a házban,és próbáld ki minden ajtónál.
Az emeleten egyszer csak kinyitotta az egyik ajtót.Beléptem,és majdnem elállt a lélegzetem.
-Istenem!Nem hiszek a szememnek!
-Remélem a baba is örülni fog neki.

-Eszméletlen!
-Majd el ne felejtsd a 3. dobozt kinyitni.
A hangja most más volt.Mintha nagyon izgult volna.Le is mentem és felnyúltam érte.Ő mögöttem állt,és izgatottan várta,hogy kinyissam.Végre sikerült levennem,és kinyitottam.A szemem kikerekedett,a meglepetéstől még nyelni sem tudtam.
-Lexy!Megkérhetnélek arra,hogy légy a feleségem?
Na ez aztán meglepetés....

57.rész
Telnek a napok.Már a 6. hónapban vagyok.Egyre jobban növöget a baba,én pedig nem győzök új ruhákat venni.
-Mehetünk édesem?
-Persze!Mindent összepakoltál?
-Aha.Nem marad itt semmi.
-Oké.Akkor mehetünk.
Mike nyaralójába mentünk,ami a város határán van.Gyönyörű egy ház,és a táj is csodálatos.Már több,mint 3 hete együtt vagyunk Mike-al.Végre össze is költöztünk,és valószínűleg a baba érkezésekor beköltözünk a nyaralóba.Mikor megérkeztünk,kikerekedtek a szemeim a látványtól.

-Na,hogy tetszik?
-Ez csodálatos!
-Örülök,hogy tetszik.Még a nagyszüleinkké volt.Én örököltem tőlük.
-Remek nagyszüleid voltak.
Körbejártuk a házat.Mintha egy mesében lettem volna.
-Mit szólnál ahhoz,ha bejárnánk a környéket is?Van itt egy munkás,aki az egész területet ismeri.
-Nagyon jó ötlet!Átöltözök és mehetünk.
Rengeteg új dolgot láttam.Bejártuk az ültetvényeket,és az erdőben is voltunk.Sokféle új növényt ismertem meg,és néhányat meg is kóstoltam.Remekül érzem itt magam.Mint hogyha egész életemben itt laktam volna.Az idegen vezető el akart vinni minket a kis vízeséshez is.
-Á,oda nem kell.Már jártam ott,és egyedül is eltalálok!
-Hogy járhattál volna ott?Hiszen most jársz itt először.
-Nem!Valamiért ismerős a hely.Túlságosan is.Ha nem hiszed el,gyere,megmutatom,hogy hol van!
Tényleg odataláltam.Még én magam is meglepődtem.Láttam,hogy Mike furcsán néz és magába mélyed.,,Talán valamilyen emlék juthatott az eszébe?,,Vissza mentünk a házba és kipakoltunk.Este kérdőre vontam Mik-ot.
-Egy álmomból ismerem a helyet.Folyton ugyanazt álmodom.Egy erdőben futok és valaki üldöz.Az illető hulla részeg,és csak fut utánam.Én egy vízesésnél kötök ki,majd ez a személy utol ér.Megragadja a kezem és elkezd simogatni.Én persze megmenekültem sértetlenül.Elkezdtem szaladni és egy fakunyhóban kötöttem ki.Ott egy öreg néni fogadott be két napra,majd a szüleim jöttek értem és haza vittek.
-Ez nem lehet!Nem!
-Mi nem lehet?
-Ez nem csak álom!Megtörtént veled!Fiatalabb korodban egy szőke,göndör hajú kislány voltál.A szemed égkék színű volt,és 12 éves.A szüleiddel jöttél nyaralni az én nagyszüleimhez.Mivel anyukád az én nagymamám munkatársa volt és jó barátnők,így meghívtak titeket 1 hétre magukhoz.Én is itt laktam,csak éppen egy kis dolgom volt a városban,így egész héten nem voltam itthon.Ám az utolsó nap estéjén hazajöttem,és eléggé részeg voltam.Én voltam az,aki téged üldözött...Annyira sajnálom!
-Nem!Te hazudsz!Ez csak álom volt!Nem lehet,hogy megtörtént!Te hazudsz!
-Nem hazudok.Ez a színtiszta igazság.
-Akkor sem!Istenem,miért?
Kifutottam a házból.Az erdő felé tartottam.Már viszonylag későre járt és sötét is volt.Alig láttam valamit,de csak futottam.Egyszer csak a lábam elakadt egy fának a kiálló gyökerében és elestem.Eléggé megütöttem magam,de felálltam és tovább futottam.Azt sem tudtam,hova megyek,de csak egyenesen előre tartottam.A végén kikötöttem a vízesésnél,és Mike is kezdett beérni.Nem tudtam mit csinálni,láttam egy kis ösvényt,és azon szaladtam tovább.Kilyukadtam az öreg kis fakunyhónál,de már nem lakott ott senki.Az ajtó be volt zárva,én pedig nem tudtam,mit tegyek.Pár perc múlva Mike utolért és megragadta a kezem.
-Hagyj békén!
-Kérlek hallgass meg!A bocsánatodat kérem!Részeg voltam!
-A részegség nem ment fel semmi alól!
-Kérlek!Fiatal voltam.Hibáztam.Nagyon nagyot.Minden ember hibázik és úgy gondolom,érdemlünk egy második esélyt.
Leborult a lábaim elé és átölelte a pocakom.Elsírtam magam,nem bírtam már ki.
-Igazad van.Minden ember érdemel egy második esélyt...

56.rész
-Te mit keresel itt?
-Inkább én kérdezném ezt tőle!Az én gyerekemmel vagy terhes,nem az övével!
-Bár csak az övé lenne a baba!
Kikerekedett szemekkel nézett rám.Teljesen lesokkolta az,amit mondtam neki.
-Felejtsd el,hogy számodra léteztem!
-Rendben Zayn Malik!Menj csak!
Könnyek gyűltek a szemembe.Észre is vette,de nem szólt semmit.Hátat fordított és elment.Nem tudtam,hogy mit csináljak.Megkértem Mike-ot,hogy vigyen haza.Otthon ami elsőnek a kezembe került,már vágtam is a falnak.Jólesett törni-zúzni.Ian is hazaért,és ő állított le.
-Hé,mit csinálsz?
-Elegem van!Utálom az egész világot!
-Nyugi,megoldunk mindent!
-Nem!Ezt nem lehet!Ez már egy visszafordíthatatlan dolog.
-Jaj,hugicám!Bárcsak minden problémádat átvehetném.
-De nem teheted!Az én sorsomat nem változtathatod meg!
Felrohantam a szobámba.A babán járt az eszem.Sírás közben hirtelen előjöttek az emlékek.
,,Elmentünk Zayn-hez.Én csináltam egy kis vacsit,amíg ő az udvaron bütykölt valamit.Megettük a vacsorát,majd odajött hozzám és megcsókolt.
-Ez isteni volt.De lenne más is,ami még istenibb lenne.
-Micsoda?
-Megmutathatom?
-Háát...
Erre felkapott és felvitt az emeletre.Az ágyban kötöttünk ki.
-Jajj ne,ezt még ne kérlek!
-Miért?Én azt hittem készen állsz.
-Háát nem tudom..lehet..
-Kérlek engedd meg egy kicsit.
-Na jó.
Erre megcsókolt,majd elkezdte levenni a ruhámat.Hát aznap éjjel sem aludtunk...,,
,,-Nem!Nem akarok több emléket!,,De csak jöttek maguktól.
,,Erre elájultam.Ő sajnos nem ért oda időben,és erősen megütöttem magam.Mikor magamhoz tértem,már a rendelőben voltam.

-Sajnálatos dolgot kell közölnöm.A barátjának már elmondtam.Sajnos az erős ütődéstől a kicsi elment.Sajnos ön elvetélt.

-Micsoda?Ez lehetetlen.Nem!Ez nem igaz!Zayn mondd,hogy hazudik az ovos!Kérlek!!

Erre elkezdtem zokogni.Nem tudtam,hogy mit csináljak.Zayn odajött hozzám és szorosan átölelt.Ekkor márő is sírt.

-Nem te tehetsz róla.Az orvos szerint egy fertőzésed volt,és ez miatt lettél rosszul.Nem te miattad történt!

-De igen!Otthon kellett volna feküdnöm.Nem szabadott volna megerőltetnem magam!

-Nyugodj meg!Nincs semmi baj.

-Kérem nyugodjon meg!Ettől függetlenül még lehet gyermekük.

-Pedig én már a nevét is eldöntötten..

-Hidd el,nemsokára lesz egy gyermekünk.Legalább a főiskolát is időben el tudod végezni.,,

-Istenem miért??Miért teszed ezt velem??

,, Még a vásárlás is élvezetes vele.Megálltunk a játékoknál,ő pedig befutott a sorok közé és elkezdett egy éneklő kacsát ölelgetni.Az eladó már nevetett rajta,mikor egy rózsaszín kis mikrofonba kezdett el énekelni.A mikrofont úgy megszerette,hogy muszáj volt megvenni.Hazamentünk és kipakoltunk a szatyrokból.Vettünk pár díszkelléket is,amiket még fel kellett raknom.Ezután átöltöztem és elmentünk a fodrászhoz.,,

 

Aztán jött még egy.
,, Mire odaértünk,már mindenki ott volt a templomban.Az oltárhoz az édesapám kísért el.A szívem már majd kiugrott a helyéről,annyira izgultam.De ez az érzés elhalványult,mikor mind a ketten kimondtuk a boldogító igent.Mindenki azt kiabálta hogy ,,csókot!,,.Ekkor Zayn közelebb jött és megcsókolt.Iszonyatosan boldog voltam.,,
Most nem mondhattam el,hogy boldog vagyok.De persze voltak még emlékeim.
,, Jól esett oda visszatérni.Ezután kimentem a parkba,ahol nagy meglepetés fogadott.A szökőkút szélén ott táncolt Alex.Ahogy észrevettem,már oda is szaladtam hozzá.Ő szorosan átölelt engem,engem pedig boldogság töltött el.,,
Na és itt van még egy.
,, Elkezdtem futni előle.Csak rohantam,azt sem tudtam,hogy hova.Lassan utolért és megragadta a kezem.
-Nem tudok ellene tenni.Szeretlek!
-Én is szeretlek!Már nem bírom visszafojtani.Nem tudok nélküled meglenni.Annyira szeretlek!
Megcsókoltam.Életemben nem vágytam még úgy a csókjára,mint most.,,
Most már elegem volt az emlékekből.Egész végig a pocakomat simogattam,és azon gondolkoztam,hogy mi lesz velem.Aztán eszembe jutott Mike.Úgy érzem,hogy beleszerettem.Viszont nem akarok úgy járni,mint Alex-el.Még át kell gondolnom ezt,de mindenesetre azt tudom,hogy nagyon szeretem...
 

55.rész
Amikor megláttam a folyosó végén,odarohantam hozzá.Szegény még mindig eszméletlenül feküdt az ágyban.Betolták a kórterembe,én pedig kipakoltam a cuccait.
-Te még maradsz Lexy?
-Egész éjjel!Amíg magához nem tér.
-Rendben.Én hazamegyek,kicsit pihennem kell.
-Oké.Szia!
Tényleg egész éjjel ott ültem.Hajnal 4 körül végre magához tért.
-Istenem!Hát jól vagy!Soha többé ne csinálj ilyet!
Megcsókoltam.Ő csak magához húzott.Szerintem még azt sem tudta,hogy hol van.
-És mi lesz ezzel a pár év korkülönbséggel?
-Nem érdekel!Csak te érdekelsz,a korod és egyéb dolgok nem!
-Imádlak!
Erősen átölelt.Éreztem rajta,hogy sohasem akar elveszíteni.Sajnos egész hétvégén bent kell maradnia,de megígértem neki,hogy ott maradok vele.Az idő nagyon lassan telt,már kártyáztunk,telefonoztunk,újságot olvastunk,sőt még az egész kórházat is bejártuk.Eléggé unalmas volt a kórházban,de hát ez van.Hamarosan eljött a hétfő,és végre kiengedték.Elvittem a lakására és segítettem a cuccait kipakolni.
-Hát elég nagy a rendetlenség!
-Ja,tudom.Majd most akarok nekiállni.
-Majd én segítek.Te még csak most jöttél ki.
-Nem engedhetem,hogy egy állapotos nő takarítsa ki a lakásom!
-De most igen!Jobb,ha beletörődsz!
Neki is láttam a munkának.Kiporszívóztam,felmostam,letörölgettem és kimostam.
-Ó,szexik ezek az alsók!
-Héé,ott ne!
-Jaj,mik vannak itt!
-Te kis kíváncsi!De megkapod még a magadét!
-Jajj,de félek!
-Ajánlom is!
Bejött a szobába és elkezdett csikizni.
-Ne!Ezt ne!Fáj!
-Most megkapod!
-Kérlek,ne!
-Jól van,most már elég volt.Azért megérdemeltél egy kis kínzást.
-Nem igaz!Haragszom rád!Most ki kell engesztelned!
-Hát az nem lesz nehéz.
Adott egy csókot és elkezdett simogatni.
-Most már megbocsátottam.De ilyen többet ne legyen!
Végeztem minden munkával.Kimentem a táskámért és elköszöntem.
-Még el kell mennem az orvosomhoz.Ma tudom meg,hogy kislányom vagy kisfiam lesz.
-Elkísérhetlek?
-Ha nagyon szeretnél?
-Igen!
Beültünk a kocsiba és elmentünk a nőgyógyászomhoz.Ő azonnal hozzálátott a vizsgálathoz.
-Egyértelműen kislány a baba!De még változhat a neme.
-Jaj de jó!Mindig is egy kislányra vágytam!
Mike csak mosolygott.Kint a várakozóban segített felvenni a kabátot.Megkerestem a kocsikulcsot,és már éppen kifelé tartottunk,amikor váratlan személlyel találkoztam...

54.rész
-Most ölni tudnék!
-Mi a baj Lexy?
-Ez az a ribanc,akivel Zayn megcsalt.
-Majd én elküldöm.Maradj itt.
-Nem tudom,hogy megbírok-e itt maradni.
-Próbáld meg!
Odament és kerek perec megmondta a csajnak,hogy itt nem kívánatos személy és nem fogja tanítani.Persze a csaj nagyképűen megfordult és elvonult.
-Na látod,ezt nem szeretem a lányokban.
-Én ugye nem vagyok ilyen?
-Ha ilyen lennél,szerinted szeretnélek?
-Nem...soha.
-Hát akkor miért kérdezed?
-Nem tudom...
Megsimogatta az arcom és megcsókolt.Egy pillanatra elkaptam a fejem,de nem bírtam megállni,hogy ne csókoljam meg.Miközben vele vagyok,olyan érzések vannak bennem,mintha egy kocka cukrot szopogatnék.Élvezetes és nagyon édes.Megmutatta nekem a következő koreográfiát és hazavitt.Másnap elmentem a fodrászomhoz,és kiszedettem a festéket a hajamból.Újra szőke lettem,ami mindig is jobban tetszett,mint más színek.Felhívtam Angel-t,és úgy döntöttünk,hogy elmegyünk egyet sétálni a parkba.Ezt a ruhát vettem fel:

 Felkaptam a kabátomat és elindultam.Angel-el rengeteget tudok beszélgetni.Úgy érzem,ő a legjobb barátnőm.Minden gondomat megérti és jókat lehet vele hülyülni.
-Na és most összejössz Mike-al?
-Nem tudom.Még nem döntöttem el.De nagyon valószínű.
-Jól teszed!Zayn már nem érdemel bocsánatot!
-Ebben én is biztos vagyok!Soha az életben nem fogok megbocsátani neki!
-Szerintem így a babának is jobb lesz.
-Talán.De mindegy.Most inkább induljunk el edzésre.
-Rendben.
Bementünk az öltözőbe és átvettük a ruhánkat.Mikor bementünk a terembe,azt hittem,hogy ott halok szörnyet.Mike ott feküdt a földön,és nem volt eszméleténél.Azonnal odarohantam és hívtam a mentőket.Sírva ordibáltam neki,hogy keljen fel,de nem reagált semmit.Pár perc múlva már itt is volt a mentő és jöttek segíteni.
-Nem tudják,hogy mi történt vele?
-Nem,amikor beértünk,már itt feküdt.
-Azonnal be kell vinnünk a kórházba!
-Én elmegyek a cuccaiért a lakásába.Angel te menj velük!
-Oké.Siess!
Beültem Mike kocsijába és elmentem a lakásába.Összepakoltam neki minden lényeges cuccot és már mentem is a kórházba.Az egyik nővérke azonnal tudta,hogy hozzá jövök,így elvezetett egy kórteremhez.
-Most éppen egy kivizsgáláson van,de ebbe a kórterembe fogják hozni.Kérem,itt várjon!
-Köszönöm!
Angel már ott ült.Leültem mellé és együtt sírtunk.Nem tudtam elképzelni,hogy mi történhetett vele.Egyszer csak megjelent egy orvos.
-Az úrnak egy kisebb agyrázkódása volt és erősen megütötte a gerincét.Hála istennek nincsen semmi komoly,de a combjában részleges szalagszakadás van,így csak mankóval fog tudni járni.
-Köszönöm doktor úr!Hála az égnek,hogy nem lett komolyabb baja!
-5 perc múlva be fogják tolni a kórterembe.Addig itt várjanak!
Alig bírtuk kivárni,de a lényeg az,hogy nem sérült meg komolyan.Azt hiszem,most már rájöttem,hogy szeretem....

53.rész
-Anya!Apa!Ti itt?
-Szervusz kislányom!Annyira hiányoztál!
-Ööö...és ti hogy-hogy itt vagytok?
-Hát úgy döntöttünk,hogy meglátogatunk titeket.És mi ez a nagy pocak?Meghíztál?
-Anyu!El kell mondanom valamit....terhes vagyok Zayn-től.
-Micsoda?De hiszen elváltatok!
-Tudom.De egy időre rendbe jöttek a dolgok és így az lettem.
-Akkor mi ez a bőrönd nálad?
-Összevesztünk.De ezt nem idekint szeretném elmondani.
-Rendben.Gyere be!
Kipakoltam a cuccaimat a szobámban.Ian aggódva nézett rám.
-Mi a baj?
-Megint megcsalt.Már nem bírtam.
-Az a szemét!Majd én megmondom neki,hogy hol a helye!
-Ne!Hagyd,már mindegy.Eljöttem és kész!
-Jaj,gyere ide!
Keservesen sírtam.Nem bírom ezt a sok csalódást és ami körülöttem megy.Eldöntöttem,hogy soha többet nem megyek vissza Zayn-hez.Már nem tudok megbocsátani.
-Na,kislányom.Elmondod,hogy mi volt?
-Erről most nem akarok beszélni!
Magamra zártam a szobaajtót.Lefeküdtem az ágyba és csak sírtam.Annyira elfáradtam a szomorkodásban,hogy elaludtam.Álmomban egy világ körüli vakáción voltam.Megjártam minden országot,ami létezik a Földön.Hangos sikoltozásra keltem fel.Gyorsan lerohantam,és láttam,hogy csak anyu az.
-Mi a baj?
-Itt az One Direction!Ó,fiúk,kérhetek egy aláírást?
-Persze!
-Ne nevess Louis,anyum nagy fanotok.
-Vettem észre.
Behívtam őket.Mindegyikőjük szorosan átölelt,csak Liam nem.Persze Zayn nem jött el,hiszen őt nem látom szívesen.A fiúk folyton csak kérdezősködtek a balhéról meg a babáról.
-Na és azt már tudod,hogy fiú vagy lány-e?
-Nem,de ha jövőhéten elmegyek a dokihoz,ő már lehet tudni fogja.Meg amúgy is,születéséig még változhat a neme.
-Hogyan?
-Hát Niall,egyszerűen.
-Én kislányt szeretnék.Meg persze Angel is.
-Én is azt szeretnék Harry.A kislányok aranyosak és olyan szép hangú lesz,mint én.
-Jaj,a kismama most büszke magára!
-Kuss Louis!
-Nem jössz el velünk az állatkertbe?Legalább kicsit kikapcsolódnál.
-Hát,ez jó ötlet.Egy kicsit legalább levegőzök.
Gyorsan felöltöztem és kisminkeltem magam.Ezt vettem fel:

-Húú,de jól nézel ki!
-Köszi Liam!Akkor indulhatunk?
-Persze!
Kb. fél óra alatt oda is értünk.Angel-t is elhoztuk,és vele jártam be az egészet.Mondjuk néha a fiúkkal is összefutottunk.Louis és Harry éppen a kecskesimogatóban voltak.Meg kell mondani,nagyon vicces volt,ahogy egy kecske elkezdte őket üldözni.Az egyik gondozó segített nekik lerázni.Angel már fuldokolt mellette,annyira nevetett.
-Na,meg ne fulladj!
-Remélem,a gyerekem nem lesz ilyen szerencsétlen!
-Hát csak reméld,de biztos az apjára fog ütni!
-Jaj,te isten!Mi lesz velem....
Nagyon jól éreztem magam.Végre ki tudtam kapcsolódni egy kicsit.A lovaknál rengeteg időt töltöttünk el.Találkoztam egy gondozóval,akinek van egy nagy farmja.Ott van neki egy istállója és egy kifutója,ahol lovakkal foglalkozik.Sokat mesélt róluk és még fel is ülhettem az egyikre.Elkértem a névjegyét,és megígértem,hogy felkeresem.Felkeltette az érdeklődésemet a lovaglás.Mikor elindultunk hazafelé,megkértem a fiúkat,hogy a főtéren rakjanak ki.Úgy éreztem,hogy be kell mennem Mike-hoz a táncterembe.Éppen a kicsik edzése volt,amikor odaértem.Inkább kint megvártam a végét.Eléggé meglepődött,mikor bementem.
-Szia Lexy!Úgy hiányoztál!
-Te is nekem!
-Jól vagy?Nincs semmi bajod?
-Nem,semmi.
-Hála istennek!Nagyon izgultam miattad!
-Köszönöm!
-Ma is gyönyörű vagy!Még a végén elrabolod a szívem....
-Jaj,te kis buta!
Elkezdett kergetni a teremben.Nem volt nehéz utolérnie,hiszen ezzel a pocakkal már nehéz futni.Magához húzott és megcsókolt.Azt hittem a fellegekben járok.Viszont nem sokáig tartott ez az érzés.Az egyik pillanatban egy nagyon nem kívánatos személy jelent meg a terem ajtajában...
 

52.rész
A kórházban ébredtem fel.Mindenem fájt,és azt sem tudtam,hogy hol vagyok.Zayn és Mike ott álltak mellettem és veszekedtek.Mikor már úgy ahogy magamhoz tértem,rájuk szóltam.
-Elég legyen!Nem Mike tehet róla!Tudom,hogy ki tette.Simon Silverman tehet róla.Legalább segített rajtam?
-Nem.Elviharzott.De majd én elkapom!
-Nyugi Mike!Nem kell.Majd én beszélek vele.
-De Lexy,te mit csináltál vele egy kávézónál?
-Hát,tudod Zayn,elhívott a városba,hogy találkozzunk.Elmentünk sétálni egyet,utána pedig meg akartunk inni egy kávét.
-És nekem miért nem szóltál erről?
-Mert nem voltál otthon!
-Jó,rendben,most nem vitatkozom.
Bejött az orvos,és közölte a híreket.
-Hát hölgyem,önnek roppant nagy szerencséje van!Szerencsére sem önnek,sem a babának nem lett baja.Pedig könnyen elveszíthette volna.Egy kisebb vérzése volt,amit időben megállítottunk.Most pár napig itt bent kell maradnia,és pihennie kell.
-Hála istennek!Köszönöm doktor úr!
-Nincs mit megköszönni.Csak pihenjen és ne idegeskedjen.Még később benézek.Viszlát!
Megnyugodtam.A picinek semmi baja nem lett.Egy negyed óra múlva Angel és Grasie is bejöttek.
-Sziasztok!Jajj,de jó látni titeket!
-Szia Lexy!
-Figyi Lex,hoztam be neked váltó ruhát.Majd még holnap is jövök,és akkor is hozok.
-Köszi Angel!Láttalak titeket a játszótér közelében.Miért vágtatok olyan fura fejet?
-Fiúk,ki tudnátok menni?
-Persze!
-Mi a baj lányok?
-Kezd te Grasie!
-Hát,tudod Lexy,ezt nehéz elmondani.Zayn megint megcsalt.Amikor te elmentél edzésre,ő fogta magát,és elment a srácokkal bulizni.Akkor jött össze egy csajjal.
-Micsoda?Nem!Ti hazudtok!Megigérte,hogy nem!
-Sajnáljuk Lexy!Ne húzd fel magad,pihenned kell.
-Nem!Elegem van!Elmegyek ebből a városból!A gyereket meg örökbe adom!Nem kell egy ilyen ember gyereke!
Zayn-ék is hallották kint a folyosón,ahogy kiabálok.Egyből berohant hozzám egy nővér,és nyugtatót adott be.A fiúk értetlenül jöttek be a szobába.
-Te utolsó kis sunyi alak!Tűnj innen!Nem akarlak látni!
-Mi a baja velem?
-Hát Zayn,Lexy megtudta,hogy megint megcsaltad.
-Ez nem igaz!Hazugság!
-Menj már el!Nem bírlak látni!
Sírva kiment a folyosóra.Mike leült mellém egy kis székre,és megpróbált megnyugtatni.
-Nincs semmi baj.Biztosan csak egy félreértés.
-Nem!Már nem az első alkalom,hogy megcsal.Elegem van!
-Majd megoldjuk valahogy.Most inkább pihenj és ne stresszeld magad.
-Jó,megpróbálom.
Pár perc alatt elaludtam.Valamiért úgy érzem,hogy Mike mellett biztonságban vagyok.Az orvos két nap múlva bejött,és elmondta,hogy haza mehetek.Indulás előtt ezt vettem fel:

 Harry hazavitt a kocsijával.Felmentem a szobámba,és összepakoltam a cuccaimat.Zayn,mikor meghallotta,hogy otthon vagyok,egyből letámadott.
-Nem hiheted el,hogy megint megcsaltalak!Kitől hallottad?
-Grasie!Ő pedig Liam-től!De most hagyj.Elmegyek.
-Nem mehetsz el!Hidd el,bebizonyítom,hogy nem tettem ilyet.
-Nem érdekel!Elmegyek és kész!Most had pakoljak össze!
Gyorsan beleszórtam a dolgaimat a bőröndömbe és már indultam is.Nem tudtam máshová menni,mint Ian-hez.Becsöngettem,és mikor ajtót nyitottak,hatalmas meglepetésben volt részem...
 
 
 

51.rész
Lassan összeismerkedtünk Mike-al.Nagyon rendes srác,sőt még kedvesebb,mint Alex.Élvezem mellette a táncot,és nekem és Angel-nek tart külön órákat is.Tehetségesnek tart minket,mi pedig őt.Én azért komolyan veszem a táncot,de Angel folyton elkezd röhögni,és akkor mi sem bírjuk ki.Folyton a rajztanárunk és az egyik osztálytársunk jut az eszébe.Mondjuk nekem kezdenek már fárasztóak lenni az edzések,mivel egyre nagyobb lesz a baba.Angel még csak a 3. hónapnál jár,de én már a 4. hónap végén.Néha elgondolkozok azon,hogy abba kellene hagynom,de valamiért nem tudom.Nem hagyhatom magára Angel-t és Mike-ot.Egyik délután éppen hazafelé mentünk,amikor megláttuk Mike-ot.Tél volt és esett a hó.Én utána szaladtam,majd messzebbről megdobtam egy hógolyóval Angel-t.Ezt persze Mike azonnal észrevette,és csak nevetett.Angel visszadobott,és a mellkasomon talált el.Én kiterültem a földön,és csináltam egy hóangyalt.
-Végre angyal lettem én is!Végre közéjük tartozom!
-Te kis hülye!
Felültem és Mike-ot is megdobtam.Ő odajött hozzám felsegített.
-Figyelj Lexy,nincs kedved elmenni valahová?
-Hát bocsi,de ma nem érek rá.De a telószámom megvan,és majd írj egy üzit ezzel kapcsolatban.Most megyünk.Szia!
-Szia!
Pár nap múlva kaptam egy üzenetet.
,,Szia!Ma ráérsz délután?,,
Válaszoltam neki és elkezdtem készülődni.Felvettem egy csini ruhát és kifestettem a körmöm.

 Elintéztem még egy telefont,és már indultam is.Mike nem győzött dicsérgetni.
-Gyönyörű vagy ma!
-Köszönöm!
-Nincs mit köszönni!Tényleg az vagy.
Ezután elmentünk egy non stop-ba.
-Én egy melegszendvicset kérek.És te Mike?
-Én egy óriás hamburgert kérek!
Mikor megkapta,azt se tudtam,hova nézzek.Az a hamburger akkora volt,mint a két öklöm duplám.Szegény kicsit sajnáltam,mivel ott nyavajogtam neki.
-Kérlek,segíts be!Nem bírom megenni.
A végén megadta magát,és besegített.A közepénél majdnem összeért a szánk,én pedig elkezdtem nevetni.Rajta inkább komolyságot láttam,ami meglepett.
-Na és most hová menjünk?
-Nézzünk sapikat!
Szinte az összes boltot megnéztük a városban.Minden sapkát felpróbáltunk,ő még vett is egyet.Az egyik eladó már csak nevetett rajtunk,mikor Mike elkezdett pipiskedni ott mellettem.
-Ugye jól áll?Jajj,ebben túl kerek a fejem!Hú ebben tisztára olyan vagyok,mint a gyerek a Step Up-ból!
Na ez végleg betett.Elkapott a röhögőgörcs,és már majdnem megfulladtam.Miután megvette a sapit,elsétáltunk az egyik játszótérre.Ott hülyéskedtünk több mint egy órát.Az egyik részénél át kellett lógva mennünk a másik oldalra.Megcsúszott a keze,és leesett.Utána pedig én is leestem,pont Mike-ra.
-Jajj,bocsi!Nem fájt?
-Áh,dehogy!Legalább te nem ütötted meg magad.
Én elkezdtem nevetni,ő pedig komoly arccal felült.
-Még soha életemben nem találkoztam olyan lánnyal,aki belülről és kívülről is ilyen gyönyörű.Nem tudom mi ez az érzés,de nekem tetszik.
Rám nézett,majd lassan megcsókolt.Nem ellenkeztem,sőt még élveztem is.Egyáltalán nem jutott eszembe Zayn.Egyszer csak a háttérben megjelent Angel és Grasie.
-Ugye nem káprázik a szemem?
-Szerintem teljesen jól látod Angie!Mondjuk jól teszi,hogy mást keres Zayn helyett.
-Miért mondod ezt?
-Hát nekem Liam mesélte,hogy tegnap este megint összejött valami csajjal Zayn.Szegény Lexy-t nagyon sajnálom.Folyton megcsalja a férje.
-Na,ennek a végére kell járnom!
Én csak Mike-ra figyeltem.Nem érdekeltek a lányok.Nemsokára elindultunk hazafelé,de előtte be akartunk menni egy kávézóba.Mikor éppen az ajtót akartam nyitni,egy siető ember nekem csapta az ajtót,én pedig erősen megütöttem a hasam.Éreztem,hogy valami nincs rendben.Észrevettem,hogy alul vérzek,majd nem sokkal később minden elhomályosult...

50.rész
...Már a 4. hónapban vagyok,így mindenki láthatja rajtam,hogy gyermeket várok.Ma lesz az első edzés,és nagyon izgulok miatta.Még mindig kisebb sokkban vagyok Mike miatt.Remélem lesz olyan rendes,mint Alex.Felöltöztem és elindultam.A táncterem előtt összefutottam Angel-el,így együtt mentünk be.
-Nyugi drága,nem lesz semmi.
-Szerintem meg fog ismerni...félek tőle.
-Nem kell félned.Látod,hogy kedves és figyelmes.Ne legyél már 5 éves kislány.
-Jól van na!
10 perc múlva megjött Mike és már kezdtük is az edzést.Egy kis ismerkedés volt az elején,mert ugye még senki sem ismeri a másikat.Mikor én rám került a sor és kimondtam a nevem,azt hittem,hogy Mike rosszul lesz.Tudtam,hogy meg fog ismerni.
-És te biztos vagy abban,hogy állapotosan is táncolni akarsz?
-Teljes mértékben!Nem fogom abbahagyni.Engem külföldre is hívtak már el tánctanárnak a barátommal,csak akkor már állapotos voltam,így nem vállaltam el.
-Alex-el,ugye?
-Igen.Ő az ikertestvéred,az én volt barátom.
-Tudom.Hát jó,én nem ellenkezem.
-Ajánlom is!
Ezen elmosolyodott.Az óra elején beállított előre,hogy a többiek lássák a mozdulataimat.
-Már értem,miért hívtak el tánctanárnak!
Én csak nevettem.Egészen jó hangulatban telt el ez az óra.Sokat nevettünk és rengeteg új lépést tanultam.Mikor hazamentem,az asztalon egy hatalmas rózsacsokor fogadott és egy kis cédula:
,,Várlak az emeleten...van egy kis meglepetésem!,,
Kíváncsi voltam,hogy mi az,így felmentem.Zajt hallottam a vendégszobából,így egyből oda vettem az irányt.Mikor beléptem,azt hittem,ott helyben roskadok össze a gyönyörtől.

-Jajj de gyönyörű!Istenem Zayn!
-Gondoltam,a fehér a legjobb szín.Ha fiú lesz,ha lány,így nem lesz probléma a szoba színével.
-Annyira szeretlek!Köszönöm!
-Ha már nekünk csodás szobánk van,akkor a kicsinek is az kell.
-Ahogy mondod!Imádlak!
Megcsókoltam.Az örömtől könnyek gyűltek a szemembe.Annyira kedves és figyelmes dolog tőle.Egyszerűen imádom Zayn-t.Mondjuk délután nem mondhattam ezt.Végre felrakták a netre a Gotta be you videoklipjét.Nem tudtam a végénél,hogy sírjak vagy nevessek.Felmentem a gyerekszobába és sírva a gyerekágy mellé ültem.Zayn feljött hozzám és megkérdezte,hogy a bajom.
-Nézd meg a Gotta be you videoklipjét és megtudod!
Lement és megnézte.Utána a fejét lehajtva jött be hozzám.
-Már tudom,de ez csak a klip kedvéért volt.
-Igen?És neked milyen lenne,ha az egyik klipemben lesmárolnék egy srácot?Neked hogy esne?
-Rosszul!De kérlek értsd meg!Senki más nem vállalta el.A pénz pedig kellett a gyerekszobára.
-Inkább ne csináltad volna a szobát!Ilyen áron én sohasem tettem volna ezt!Utállak!Elegem van!
-Kérlek ne mondd ezt.
-Folyamatosan azt bizonyítod be nekem,hogy nem bírodki más nő nélkül.Mindig találsz magadnak egy ribancot!
-Ez nem igaz!Kérlek fejezd be!
-Nem!Torkig vagyok!Még a gyereked sem érdekel?Te már nem szeretsz engem.Nem kellek neked.
-Fejezd be!Igen is szeretlek!Amúgy sem csókoltam meg.Szerinted miért volt elsötétítve minden?
-Hazudsz!
-Ha nem hiszed el,menj be és kérdezd meg!
-Nem fogom ezt tenni.Majd én eldöntöm,hogy hiszek-e neked.Még nem tudom.Már kezd elegem lenni ebből.
-Kérlek hidd el nekem és ne veszekedjünk ezen.
-Rendben legyen.De kérlek többet ilyet ne csinálj.
-Jó.Inkább feküdjünk le,már elég késő van.
-Oké.Menjünk.
Bementünk a szobába és lefeküdtünk.Zayn megcsókolt és a fülembe súgta,hogy nagyon szeret.
-Én is szeretlek!
Megint megcsókolt és elkezdte a pólómat felhúzni.
-Ugye lehet?
-A 6. hónapig igen.
-Akkor jó.
Rám mosolygott és folytatta,amit elkezdett.Aznap éjjel nem sokat aludtunk,bár nem is bánom...