~.Together Forever.~

59.rész
-Húú...ezt nem vártam..
-Kérlek,döntsd el most.
-Hát...
Hosszasan gondolkoztam.Aztán eszembe jutott Zayn.Nagyon nehéz most döntenem,mivel mégsem csalt meg.5 perc után végre meghoztam a döntést.
-Mike.Úgy döntöttem,hogy hozzád megyek.
-Ez komoly?
-Igen!
Felkapott és szorosan átölelt.
-Most a világ legboldogabb emberévé tettél!Szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek!
Folyton Zayn-re gondoltam.Az egyik pillanatban eldöntöttem,hogy bármibe is kerüljön,de elmegyek hozzá.Magamhoz vettem a táskámat és a kocsikulcsot,majd indultam is.Lassan be is értem a városba,ahol egyszer csak megláttam Angel-t.Megálltam és kikiabáltam neki.
-Hé,Angel!
-Lexy!Nem hiszek a szememnek!
-Gyere,ülj be!
Gyorsan ideszaladt és beszállt.
-Annyira hiányoztál!Harry folyton csak rólad kérdezősködik.
-Te is iszonyatosan hiányoztál.Tényleg?
-Aha.Te,mi az a kezeden?
-Hát...eljegyeztek.
-Kicsoda?Csak nem Mike?
-De.
-Képzeld mit tudtam meg!Zayn mégsem...
-Tudom.Nem csalt meg.Éppen hozzá tartok.Beszélni akarok vele.
-Nagyon egy sunyi alak volt Liam!
-Ez nem is kifejezés!De mindegy,erről ne beszéljünk most.
10 perc múlva oda is értünk Zayn házához.Kiszálltam a kocsiból,és bekopogtattam.Pár másodperc múlva kinyílt előttem az ajtó,és ő állt ott.
-Lexy?
-Szia Zayn!Beszélhetnénk?
-Persze.Gyere be!
-Angel is bejöhetne?Kint vár a kocsiban.
-Csak nyugodtan.
-Gyere Angie!
Minden úgy volt,ahogy régen.Egy váza sem került arrébb.A kanapén ott ült Liam,amin teljesen kiakadtam.
-Mit keresel itt?Takarodj!
-Mi a baj Lexy?
-Ez a szemét választott szét minket!
-Micsoda?
-Ez félreértés Zayn!Én inkább megyek.
-Jól is teszed!
Gyorsan kirohant a házból.Végig követtem a szememmel,majd megfordultam,és mélyen Zayn szemébe néztem.
-Tudom,hogy nem csaltál meg.
-Hát rájöttél?
-Igen.Liam találta ki,mert szeret,és nem bírta nézni,hogy én téged szerettelek.
-Szerettél?Talán már nem?
-Nem tudom.Olyan sokat voltunk külön és az érzések is elhalványultak.
-Én biztos vagyok abban,hogy még mindig ugyanúgy szeretsz.Csak fel kellene eleveníteni az érzelmeket.
Megragadta a kezemet,és a szívére tette.Ekkor mintha rémület uralkodott volna el az arcán.
-Ez micsoda?Ugye nem?
-De.Eljegyeztek.
-Kicsoda?
Könnyek folytak végig az arcán.
-Mike.Tegnap este kaptam a gyűrűt.Össze fogunk házasodni.
-Miért?
-Mert szeretem.
-Nem!Te csak engem akarsz elfelejteni vele!De nem szereted!
-Ne mondj ilyeneket!Igaz,hogy sosem fogok már senkit sem úgy szeretni,mint téged.De attól még szerethetek mást is!
-Hazudsz!3 hónap alatt nem felejted el a gyermeked apját!
-Mégis képes voltam rá!
-Akkor miért vagy itt?
Elkomolyodott az arcom.Kétségbeesetten kerestem a szavakat.
-Látod?Nem tudsz válaszolni rá.Az érzelmeid hoztak ide.Nem tudtál elfelejteni.
-Csak búcsúzni jöttem.Meg azért is,hogy hivatalosan is meghívjalak az esküvőmre.
-Nem lehetsz ilyen kegyetlen velem.
-Sajnálom.Örültem,hogy még egyszer láthattalak,mielőtt végleg elveszítelek.
Magamhoz húztam és egy halvány csókot adtam az ajkára.Lehívtam Angel-t,és már indultunk is.Még egy utolsó mondatot utánam kiabált.
-Remélem,jól döntesz!
Ezen elgondolkodtam.Hazavittem Angel-t és visszamentem a nyaralóba.
Vajon tényleg jól döntök,ha hozzámegyek Mike-hoz?Erre a kérdésre csakis én tudhatom a választ...