~.Together Forever.~

60.rész
*Angel szemszöge
-Megjöttél édesem?
-Igen Harry.Képzeld,Lexy elment Zayn-hez.
-Micsoda?
-Igen.Mikor Lexy kijött,Zayn sírt.Nem tudom,hogy mi történhetett,mert az emeleten voltam,de mindkettőjüket megérintette.
-Talán újból összejönnek?
-Kétlem.Lexy-t eljegyezte Mike.
-Azta!Ezt nem tudtam.
-Mindegy.Nem tudnál elkísérni a nőgyógyászhoz?Most tudom meg,hogy milyen nemű a babánk.
-De!Én is már tudni akarom.Menjünk is.
Beszálltunk a kocsiba és elmentünk az orvoshoz.
-Eleget eszik hölgyem?
-Persze!
-Annyit eszik,mint egy elefánt.
-Na de Harry!
-Az nem baj.A babának csak jó,ha sokat eszik.Most pedig megnézzük,hogy mi lesz a kisbaba.
Izgatottan vártam már a végeredményt.
-Képzelje,a baba kisfiú!
-Oh,hát kisfiú?
-Igen.
-Ne szomorkodj Angie!Legalább lesz egy kis focistám!
-De én annyira kislányt szerettem volna...
-Majd a következő az lesz!
-Lesz következő is?
-Hát persze!
Ezen az orvos csak nevetett.Nemsokára végeztünk a vizsgálattal,és Harry tartogatott egy kis meglepetést.
-Mit szólnál hozzá drágám,ha elmennénk megvenni a babának a holmikat?
-Hú,annak nagyon örülnék!
-Akkor induljunk is.
Elvitt a bababoltba és ami csak megtetszett,azt megvette.Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza.Egyszer csak hallom,hogy Harry a hálóban telefonál,és eléggé zaklatott.Felmentem hozzá,és mikor kinyitottam,láttam,hogy sír.
-Mi a baj?
-Meghalt az édesapám.
-Istenem!Harry,annyira sajnálom!
-Miért kellett elmennie?Miért?
-Nyugodj meg!Egyszer mindennek eljön az ideje.
-Annyira szerettem!És nem is láthattam a halála előtt.Utálom magam!
-Kérlek,ne mondd ezt.Hol fogják temetni az édesapád?
-Bradfordban.
-Akkor odautazunk még holnap!
-Jó.
A vállamra hajtotta a fejét és úgy sírt.Este bepakoltam a ruháinkat egy bőröndbe és már másnap reggel elutaztunk Bradfordba.Az anyukája a házuk előtt várt minket.
-Mama!
-Még az unokája születését sem érhette meg.
Mind a ketten sírtak.Én is odamentem és átöleltem az anyukáját.
-Sajnálom a férjét!Nagyszerű ember volt.
-Köszönöm lányom!Remek ember vagy,és remek anya leszel.
-Köszönöm.
-Mikor temetik apát?
-Két nap múlva.
-A nagyapámék mellé?
-Igen.Oda fogják.
-Rendben.Majd hozzájuk is kimegyek.
Két nap múlva eljött a temetés ideje.Felvettük a fekete ruhánkat és kimentünk a temetőbe.

Nagyon szomorúak voltak.Még én is elhullattam pár könnyet,olyan kedves ember volt.Másfél óráig tartott a temetés,de mi még ott maradtunk utána is egy kicsit.Nehéz volt onnan eljönni,de végül már Harry anyukája is annyira fáradt volt,hogy hazamentünk.Fárasztó nap volt,és én is eléggé kimerültem.Remélem,hamar rendbe jönnek a dolgok,és hazamehetünk a városunkba...